Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Gohér Mihály: Zipernowsky-Déry-Bláthy, a transzformátorrendszer három magyar feltalálója

tői származó nem szerencsés fogalmazását, amely szerint nem a primer és szekunder oldalon párhuzamosan kapcsolt transzformátorrendszerre, hanem a hálózatban párhuzamos kapcsolású áramelosztó berendezésekre kért szabadalmat. Ez utóbbihoz hasonlónak minősíthető megoldásokra pedig már tudtak hivatkozni (Kennedy, Edison, 11. és 270., 18. p.). így a magyar feltalálók igénypontjának semmissé nyilvánítását a szabadalmi irat egyik hiányával okolták meg, kifejezetten elismerve annak újszerűségét (1G2., 162/a, 410. p.).

A franciaországi Tours városában 1885-ben létesített soros rendszerű 1G0 kW-os erőműben később párhuzamosan kapcsolt transzformátorokat is alkalmaztak. Franciaországban a Zipernowsky—Déri—Bláthy-rendszer szabadalmazva volt, ezért a szabadalom tulajdonosai pert indítottak, ezt meg is nyel ték, a toursi berendezést ki kellett cserélni. A Tivoliban 1887 előtt létesített soros rendszert később a Ganz-gyár saját rendszere szerint építette át és bővítette. (225., 22G.)

Gaulard egészségét a Ganz-gyárral és Ferrantival szemben viselt és elvesztett perek súlyosan aláásták; 1888-ban megzavarodott és meghalt 38 éves korában (321., 61. p.).

Amerikában két nagy feltaláló: Edison és Westinghouse nevéhez fűződik az erősáramú elektrotechnika kifejlesztése. Érdekes az ő szerepük a transzformátorrendszer fejlődésének történetében.

Edison képviseletében John W. Lieb meglátogatta az 1885-ös budapesti' kiállítást és lelkesedéssel számolt be tapasztalatairól Edisonnak, latbavetve minden tőle telhetőt azért, hogy az Edison Electric Eight Company vegye meg a szabadalmi jogotjaz Egyesült Államok területére. Edison, mint az egyénéi rainu világítási rendszer egyik kifejlesztője és fanatikus híve, mereven ellenezte a váltakozóáram alkalmazását. 188G. szeptemberében Bláthy Amerikába utazott és tárgyalásokat folytatott Edisonnal és munkatársaival. Ezek eredményeként Francis F. Újítón Párizsban az Edison Társaság megbízásából megegyezett Zipernowskyval és a novemberben Amerikából hazatérő Bláthyval, tőlük 20 000 dollárért opciót szerzett a Ganz-rendszer használatára. Francis Jehl, Edison laboratóriumi asszisztens adatai szerint, 5000 dollárt le is fizettek az összegből, a további összeg kifizetésére nem került sor. Az opciót az Edison Társaság nem használta ki és ezzel ,,el hagyta szállni a ludat, amely arany tojásokat tojt volna a jövőben” (,,let the goose fly away that was to lay golden eggs in the future”).

John \V. Lieb egész életében fájlalta ezt a ballépést és többször emlegette: ,,a szerződést jégre tették és ottfelejtették” („they put the agreement in the icebox and forgot about it”). (287., vol. 2., 831 —3G. p.; 297., 99—100, 52G. p.;

I 317., 11. p.)

I 1890-ben a Ganz és Társa cég beperelte az Edison Társaságot azzal, hogy í felbontja a két fél között 1886-ban létrejött megállapodást, mivel az Edison Company nem tartotta be kötelezettségét. (1G4. és 166., 331. p.)

Westinghouse 1885-ben tudomást szerzett egy beszámolóból a londoni talál292