Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Gohér Mihály: Zipernowsky-Déry-Bláthy, a transzformátorrendszer három magyar feltalálója

zott a párhuzamos kapcsolás és a zárt vasmag gondolatával, de a megvalósításban 1879 februárban bekövetkezett korai halála megakadályozta.

Fuller készülékei látszólag zárt vasmagú transzformátorok, de a valóságban mégsem azok: a tekercseket úgy kapcsolta, hogy a vasmag közepén ellentétes pólusok képződtek és az erővonalak a vasmag-közökben, a levegőben voltak kénytelenek záródni. A feltaláló előtt tehát nyilván a Gramme-gyűrű tekercselrendezése lebegett. (270., 9. p.)

A Ganz-gyár a turini kiállításon Zipernowsky—-Déri-féle öngerjesztésű kompaundált váltakozóáramú generátort állított ki, amely 500 izzólámpát táplált egyszerre. A kiállítás első díját Edison kapta, a másodikat a Ganz-gyár. A gyárat Bláthy képviselte, akinek figyelmét megragadta a Gaulard és Gibbsrendszer és éles szemmel kutatta ennek fogyatékosságait. Gaulardhoz intézett ama kérdésére, miért nem alkalmaznak zárt vasmagot, azt a választ kapta, hogy az gazdaságtalan és káros megoldás lenne.

P. Poschenrieder említi könyvében (278., 97. p.), hogy Bláthv a kiállításon egy vasaiddal rövidrezárta a Gaulard—Gibbs induktor ,,pólusait” és megfigyelte a vasmag zárásának hatását.

Hazatérve Turinból, Bláthy beszámolt az új rendszerről Zipernowskynak és ezzel a Ganz-gyárban folyó ez irányú kutatásoknak új lendületet adott. Zipernowsky a megbeszélések folyamán ismételten hangsúlyozta, hogy az indukciós tekercseken alapuló rendszer hibáinak kiküszöbölését a várhuzamos kapcsolás alkalmazásában látja. Ez abban az időben nem volt magától értetődő megoldás; Forbes, Esson és Rühlmann akkori tekintélyes professzorok cikksorozatban bizonyították, hogy a párhuzamos kapcsolás gyakorlatilag használhatatlan, mivel ilyen kapcsolás esetén a feszültségesés a generátortól távolodva rohamosan növekszik. Rankin Kennedy (11.) behatóan foglalkozott az indukciós készülékek tanulmányozásával az „Electrical Review” 1883. június 9-i számában és rámutatott a soros kapcsolás hátrányaira. A párhuzamos kapcsolásról pedig ezt írja: ,,In parallel arc however, the secondary generator is a beautiful self-governing system of distribution; but what about the size of conductors for such a system? Prodigious!” („Párhuzamos kapcsolásban a szekunder generátor szép önszabályozó elosztó rendszer; de mekkora volna ilyen rendszernél a vezeték vastagsága? Óriási!”) Ö sem ismerte föl tehát a párhuzamos kapcsolású elosztórendszer és a transzformátor megvalósításának lehetőségét.

Turinból való visszatérése után, 1884 júliusában Bláthy reumával fekvő beteg lett és kényszerű pihenési ideje alatt behatóan tanulmányozta Faraday 1831-i kísérleteinek leírását, amelyekkel az elektromágneses indukciót felfedezte.

A zárt, pólusnélküli vasmagos transzformátor kialakításával kapcsolatos kísérletekről az első följegyzések 1884. július 17-ről, illetve augusztus 7-ről származnak. A Ganz-gyár transzformátorszámitási irodájában őrzött gyártási számkönyvének adatai szerint az 1. sorszámú transzformátor 1884. szeptember

281