Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Manndorff Béla: Tóth László

mint a motoros toronykocsik szerkesztésével és gyártásaik vezetésével kapcsolatos tevékenysége folytán Önben, egy nagy értékű elméleti és gyakorlati kiváló tervezőt ismertünk megy

2. A Metropolitan Wickers Electrical Co. Ltd. ügyvezető igazgatójának, Percy S. Turner-nak a Ganz vezérigazgatójához 1932 januárjában kelt levelében a következőket olvassuk:

,, . . . nagyon érdekel Mr. Tóth jelentése. Ez a jelentés igen gondosan készült és újból megszilárdítja azon véleményünket, amit már régóta szereztünk, hogy Mr. Tóth kivételes képességű mérnök. Tudom, hogy Manchesteri látogatásait mindnyájan nagyon értékelik, úgy a mérnöki kar, mint a gyári munkásság nagyon becsüli tapasztalatait és értékeli véleményét."

*

A szerkesztő érdemesnek tartja Szabady Jenő oki. gm. lektori jelentéséből az alábbi részlet közlését:

,,Dr. Tóth Lászlót személyesen munkakörömnél fogva jól ismertem. A 4 prototípus Kandó mozdony gyártásánál, mint a Ganz Villamossági R.T. főmérnöke és később a sorozatmozdony-gyártásnál, mint a gyár műhelvfőnöke-igazgatója, majdnem naponként találkoztam vele, a gyártás folyamán felmerülő technológiai kérdéseket vitattuk meg, amelyek megoldásánál igen hasznos tanácsokat kaptam. Ugyancsak vele beszéltem meg a nem mérethű, de még használható alkatrészek sorsát is. Tóth a munka minőségére vonatkozólag nem ismert engedményt, ami később megmutatkozott a mozdonyok igazán csekély garanciális utómunkáinál. A Kandó-féle fázis váltó igen bonyolult gép volt, a forgórész több mint 3000 db-ból állt és a Metropolitan Vickers angol cég vezérigazgatójának az volt a véleménye, hogy komplikáltságánál fogva sorozatban nem kivihető. Hogy mégis sikerült, sőt a mozdonynak egyik legmegbízhatóbb gépe volt, azt nagyrészt Tóth lelkiismeretes és hozzáértő munkájának köszönhettük. A fázisváltók több mint 20 évig működtek meghibásodás nélkül, s csak a szigetelőanyagok elöregedése miatt kellett őket az 50-es években áttekercselni.

Ami ritkaság Tóthban egyesítve volt: az elméletileg igen képzett, és a technológia minden ágában rendkívüli érzékkel bíró mérnök minden erénye. Mint idősebb kollegával jó barátságban voltam vele, a hivatalos ügyeket azonban szinte kimérten intézte el. Összes észrevételeit a gyártásra, selejtre azok pótlására, vagy a technológiai változtatásra naplószerűen jegyezte fel s majdnem mindig személyesen hozta el hozzám s ugyancsak elvárta az írásban adott, minden kertelés nélküli pontos választ.”

272