Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
malom, amelyek 5—6-szor annyi szenet fogyasztottak, teljes erővel dolgoztak. Régebbi villamos erőművek, amelyek kW óránként 3,5 kg szenet használtak fel, olyan új erőművekkel voltak egyidejűleg üzemben, amelyek teljes terhelés esetén csak 1,6 kg szenet fogyasztottak volna és csak félig voltak leterhelve. Javaslatomra több új kábelt fektettek le és néhány régi erőmű leállításával évente sok ezer vagon szenet takarítottak meg. Tanulmányomban természetesen a legnagyobb szénpazarlóra, a vasútra is rámutattam és kihangsúlyoztam a vasutak villamosításának szükségességét. Nem minden pikantéria nélküli az a tény, hogy a vasutak villamosításának — még a háború alatt való — megkezdésére vonatkozó javaslat a Vezérkar egyik osztályából indult ki. Nemcsak a számítások, hanem a gyakorlati eredmények is azt mutatták, hogy az igazán racionális széngazdálkodás csakis nagy erőművekkel és csak lehetőleg minél több fogyasztónak az egyesítésével érhető el. A vasutak villamosítása csak egy fejezete az energiagazdálkodás nagy problémájának és csak ennek keretén belül oldható meg helyesen. Ha a vasutak villamosításához különleges erőművekre volna szükség, úgy a vasutak villamosítása által célul kitűzött szénmegtakarítás egy részéről máris le kell mondanunk, mert a szénfelhasználás csökkentésének egy jelentős tényezője, ami a terhelési viszonyok megjavításában rejlik, részben elesik. Ezek a tulajdonképpen szénmegtakarítást célzó energiagazdálkodási tanulmányok vezettek arra a szilárd meggyőződésre, hogy csak a normális periódusnak, minden forgó-átalakítós alállomás közbeiktatás nélküli, közvetlen alkalmazása biztosítja a vasutak villamosításának igazán gazdaságos megoldását. A jelenleg használatos rendszerek egyike sem teszi lehetővé az 50 periodusú váltakozó áram kifogástalan felhasználását. Sem az egyfázisú, sem a háromfázisúi rendszer nem alkalmas 50 periodusú árammal való táplálásra. Az előbbi a motoroknak kommutációs nehézségei, az utóbbi a motorainak rossz teljesítménytényezője miatt. Kézenfekvő volt az a gondolat, hogy a háromfázisú indukciós motort, méretezésének tökéletesítésével, annyira megjavítsuk, hogy az 50 periódusnál, fogaskerekek nélkül, alkalmassá váljék mozdonyok hajtására és ilymódon az indukciós motorok kitűnő tulajdonságait a villamosvontatás részére a jövőben is hasznosítani lehessen. Számos változatot számoltam át anélkül azonban, hogy megnyugtató megoldásra találtam volna. A nehézség abban rejlett, hogy a nagy periódusszám, valamint a fogaskerekek nélkül hajtó motorok kis fordulatszáma nagy polusszámot tesz szükségessé, ami a mozdonyba még beépíthető legnagyobb átmérő mellett is, túl kicsi pólusosztást ad. Másrészt, szerkesztési okokból a légrés nem csökkenthető olyan mértékben, mint áz a kis pólusosztásnál szükséges volna, hogy még elfogadható teljesítménytényezőt kaphassunk. A számítások azonban azt mutatták, hogy állandó terhelésre jó 50 periódusú, kisfordulatú motorok szerkesztése lehetséges, csak a túlterhelhetőségük és a teljesítménytényezőjük lesz kisebb terheléseknél, a jó vontatómotoréhoz képest, igen alacsony. Tiilterhelésnél a mágnesmezőnek nagyobbnak, kisebb terhelésnél ellenben kisebbnek kellene lennie, hogy kisebb 14* 211
