Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Manndorff Béla: Kandó Kálmán

H. ábra

A budapest — hegyeshalmi vasútvonal részére készült Kandó-féle fázisváltós, 2500 LE-s, —F— jellegű, tehervonati mozdony

A két típusú mozdony villamos berendezése tökéletesen azonos" egymással. Csak járműszerkezeti részeik különböznek egymástól a mozdonyok jellege és az egyes szinkron sebességeiket biztosító hajtókerekek átmérőinek különbsége miatt.

E mozdonyokon — eltérően Kandó eddigi hajtórudas olasz, valamint a magyar próbamozdonyokon alkalmazott két hajtómotoros rendszerétől — csupán egy hajtómotor van. — E könyv IV. fejezetében (a 217. oldalon) ..Kéziratok” 11. pontja alatt említett levél fogalmazványban olvasható Kandónak az egy motor alkalmazására vonatkozó következő érvelése:

„1. A nagyobb motorátmérőnél jobb a hatásfok, jobb a teljesítménytényező a szigetelés számára bővebb hely van és a motor természetes szellőzése jobb.

2. A nagyobb pólusosztás lehetségessé teszi egy negyedik, kisebb sebességi fokozat alkalmazását, ami célszerűen a kétmotoros megoldás legkisebb sebességeinek a fele lehet. Ezért az állásból való indításhoz szükséges áramfogyasztás a felére csökken, tehát a terhelési csúcsok csökkennek és az erőtelep terhelésitényezője javul. *

* A 15. ábrán a továbbtökéletesített fázisváltó látható.

200