Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
A Kandó-féle fázisváltó vastestének keresztmetszete o — primer tekercselés hornyai ; b — szekunder tekercselés hornyai; c — hűtőolaj axiáhs hornyai; d — a „mágnes híd” ; e — a légrésben levő bakelit cső; /—csillapító rudak; g — gerjesztő tekercselés ; h — vízhűtő csőelemek vasteste, valamint az egyenárammal gerjesztett forgó része. A fázisváltó gombolyításának hűtése és szigetelése végett az egész állórész olajba van merítve. Az olajteret a forgórész felé (a légrésben) egy bakelitcső zárja le, amelynek két végén szirupba áztatott azbesztzsinórral bélelt tömítőgyűrűk biztosítják a tökéletes tömítést. A fázisváltó állórészében két, egymástól független gombolyítás van. A nagyfeszültségű egyfázisú gombolyítás egyik vége közvetlenül a munkavezetékre, a másik vége, a mozdonykereten- keresztül a földre van kötve. A kisfeszültségű többfázisú önmagában zárt hurkos gombolyításnak megfelelő leágazásairól kapnak a hajtómotorok a mindenkori kívánalomnak megfelelő fázisszámú tápláló áramot. Az egyfázisú gombolyítás a légréstől távolabb fekvő hornyokba van betekercselve, míg a kisfeszültségű többfázisú gombolyítás hornyai közvetlenül a légrés mellett vannak. A forgórész mágnespólus tekercseit egy gerjesztőgép gerjeszti. Mivel az indukciós hajtómotorok akkor dolgoznak a legjobb hatásfokkal, ha a mindenkori terhelés négyzetgyökével arányosan változik a tápláló áramuk feszültsége: a fázisváltó automatikusan változó gerjesztésével a többfázisú gombolyításban olyan feszültséget kell indukálni, amely a fenti követelményt kielégíti és ugyanakkor a 194
