Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Faller Jenő †: Hell József Károly

5. ábra

Hell Máté Kornél vízikerékkel meghajtott rudas szivattyújának rajza Delius Kristóf Traugott: Anleitung zu der Bergbaukunst című, 1773-ban megjelent munkájában

(XIV. tábla)

kinevezett gépészeti instruktor hallgatta mechanikai s hidraulikai előadásait az 1735-ben Szélaknán megnyílt bányaiskolában. A fiatal Hell nem volt még 25 éves, amikor — előzetes kipróbálás után — 1738-ban, a szélaknai Siglisbergaknában üzembehelyezték első vízemelőgépét, az úgynevezett ,,himbás-szekrényes” szivattyút. Ez ugyan megindításakor darabokra törött, de amikor Hell megjavítva újból üzembehelyezte, nemcsak teljesítményével, de az addigi vízikerekes bányagépektől teljesen eltérő szerkezetével is egészen meglepőt s újat jelentett a Selmec-szélaknai addigi szivattyúszerkesztés fejlődéstörténetében. A könnyű szerkezetű, aránylag kis helyet foglaló himbás gépből egyébként egyszerre kettőt szereltek be az aknába, melyek együtt 40 ölre, vagyis 81 m magasra emelték a bányavizet.

A különleges gép, — melyről a továbbiakban részletesen szólunk — egy csapásra ismertté tette a fiatal technikus nevét, ki ettől kezdve éjt nappallá téve dolgozott tovább a bányák gépesítésén s készítette gyors egymásutánban a legcsodálatosabb vízemelőgépeket, melyek teljesen új irányt jelentettek a XVIII. század bányagépészetében.

Míg ugyanis nagynevű atyja és általában kortársai még mindig csak vízikerekekkel hajtott gépberendezéseket gyártottak — tehát a kézműipari munkát követő gépesítés első időszakában mozogtak — addig Hell József Károly lényegesen továbbfejlesztette a gépeket s a vízikerék teljes kiiktatásá-16