Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
A Parodi, a francia államvasutak műszaki tanácsadó szervének tagja, többek között a következőket mondta:* .ivandó Kálmán életének utolsó éveit az új villamosítási rendszerének meg- - : é< nie vesztésére szentelte és fáradhatatlan munkájának az országos iózati periódusú,** egyfázisú vasútvillamosítás lett az eredménye. Az a meg:■ melyet .Magyarországon a vasutak villamosítására elfogadtak, úgy elvi, mint üzemi szempontból rendkívül érdekes.” M. Armand, a francia vasutak vezérigazgatója, a megnyitó beszédében a következő szép szavakkal emlékezett meg Kandóról: kmmor végül befejezem a sokféle, a jövőben még nyitott kérdésként vezető 1— .unositási megoldások felsorolását, meg kell említenem azt az egyet, amelyet m, y magyar mérnök, Kandó Kálmán, az 50 periódusú árammal való villa:n.úttörője alkotott: nevezetesen az egyfázis—háromfázisú rendszert. Am: engem illet, nem állok távol, hogy azt higyjem, miszerint a következő mm v. éppen Kandó munkájának eredményeképpen, a legérdekesebb • mícpytípusok egyike fog megszületni. E gondolat kétségtelenül lehetővé teszi, hogy a kommutátoros motornak — amelyhez nem ragaszkodunk mindig bizonyos műszaki előítéletek nélkül — forgómezejű motorral való helyettesijei vegyük tervbe. Ez remélni engedi, hogy egészen kevés, szinte valóban vrnmi karbantartási költséget lehet majd elérni, minthogy a járműveken a tengelyeket csak olyan szokásos típusú forgógépek fogják hajtani, amelyeket éppen olyan könnyen lehet karbantartani, mint a helyhez kötötteket és amelyek v mechanikusán, mint termikusán rendkívül erőteljesek. Lehet, hogy ez a mozdonytípus fogja a mérnök és a felhasználó álmát megmlósítani, portól védett, zárt berendezésével halmozva a kilométereket és Lem követelvén mást, mint áramot és az elkopott kerékabroncsok cseréjét. Ezek azok a szép távlatok a vasút részére, amelyekért hála és köszönet jár Kandónak!” Kern volna teljes Kandónak, mint embernek a méltatása, ha nem válna Kinccsé a munka igazi lényegét megvilágító mélyértelmű elgondolása: , A legfontosabb az életünkben, hogy a munkát önmagáért szeressük. Mert munka adja életünk igazi értelmét és tölti ki azt tartalommal. Életünk csak akkor lehet boldog és kiegyensúlyozott, ha annak munkás létét nem a muszáj 3 a robot érzése uralja, hanem a munkát szeretve, örömmel dolgozunk. Aki jedig a munkát szereti, az szívvel-lélekkel dolgozik, munkájába beleadja minden tudását, tapasztalatát és minden igyekezetével azon van, hogy a tőle teltető legjobbat nyújtsa. Ennek következtében az csak jól fog dolgozni és a munka sohasem lesz robot számára.” Lehet-e a munkáról ennél szebben gondolkodni és ezt életének tetteivel óbban bebizonyítani, mint ahogy ezt Kandó Kálmán tette? * Megjelent: „L’électrification en courant monophase 50 périodes et les joumées techniques d’information d’Annecy. November, 1951.” Revue General des Chemins de Fér. **50 periódusú. 182
