Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
formátor nélküli vontatóegységek (mozdonyok és motorkocsik) gondolata. Ezen gondolatának a kifejlődését pár évvel később, 1900. november 10-én a M. M. és E. E. egyetemes szakülésén tartott előadásában* kiváló logikával így magyarázta meg: ,,Az elektrikus szemével nézve a nagy vasutak vontatásának problémáját, az nem más, mint az elektromos munkaátvitel speciális esete. Ezt, mint technikus feladatot két faktor szabja meg: a távolság és az átviendő munka. Ha ebből a szempontból az ismeretes tramway vontatást a nagyvasutak vontatásával hasonlítjuk össze, átmenet nélküli nagy ugrást találunk. Távolság dolgában 10—20 km-rel szemben több száz km, munkaszükséglet dolgában 20—30 lóerővel szemben vonatonként több száz lóerő jön számításba,” . . . Továbbá: ,,. . . ebben az esetben1 nem arról volt szó, hogy tramway-szerű forgalmat próbáljanak alkalmazni izolált vonalszakaszokon, mint azt Amerikában és legújabban Franciaországban találjuk, sem arról, hogy valamely egyenes pályán 150 vagy 200 km-es sebességgel próbáljanak vonatokat járatni, hanem arról, hogy oly rendszert dolgozzanak ki, mely a mai gőzvontatás helyettesítésére alkalmas lesz”. Ezen feladat megoldását tűzte ki Kandó célul, amikor a Societa Merridionale ajánlatának elfogadását sürgette a Ganz-gyár igazgatóságánál. Jellemzően ír erről2 n. Verebély László professzor: ,,Csak a 28 éves lángész rajongó optimizmusa és akadályt nem ismerő tettrekészsége indokolhatja azt a merészséget, amellyel Kandó a feladat megoldását 15 periódusú forgóáramú rendszerben és az akkori viszonyok között még fantasztikusnak látszó 3000 V feszültséggel vállalta és az elektrotechnikai ipar akkori fejletlensége, valamint a berendezés minden részletének újszerűsége folytán eléje tornyosuló nehézségektől vissza nem riadva a töretlen útnak nekivágott”. Kandó emberfeletti munkát vállalt magára. A 3000 voltos villamos berendezés újszerűsége az akkor meglevő berendezésektől egészen eltérő megoldásokat igényelt: a hajtómotorok és készülékek szerkesztésénél úgyszólván mindent egészen újonnan kellett kitalálni. A vasúti üzemben addig soha nem alkalmazott 3000 volt feszültség a villamos alkatrészek szigetelésének üzembiztos kialakításánál nagyon sok fejtörést okozott. De Kandó tudása és vasakarata, valamint az általa vezetett munkatársainak szorgalma minden nehézséget legyőzött. Az bizonyos, hogy a Val Teliina vasút villamosítása Kandó nélkül akkor nem jött volna létre. Kandó óriási energiával látott az ismeretlen probléma gyakorlati megoldásához. Nagy tudásával és kitűnő műszaki érzékével egymásután oldotta meg az ismeretlen kérdéseket. A szerkezeti részleteknek az üzemi * a) Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönye XXXIV. kötet, XXI. füzet. b) Nagyvasutak elektromos vontatása. Ganz és Tsa külön kiadása 1901. 1 Az olasz kormánynak 1897-ben tett felszólítására utal (a szerző megjegyz.). 2 Verebély—Klein: Kandó-féle fázisváltós villamosítási rendszer és annak alkalmazása a M. Kir. Államvasutak vonalain. 1933. 158
