Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
létét fenyegették, hanem az okos, előrelátó és az akadályokat elkerülő vezetésnek. A Ganz név az évek, évtizedek során védjeggyé nőtt. De ez nemcsak a gyárnak adott nevet, hanem rangra emelte a magyar ipart is és az egész világra eljuttatta a munkánk jóhirét. Több akadályon átsegítette a Ganz-gyárat az, hogy a Mechwart műszaki intelligenciája mellett kereskedői érzékkel és közgazdász hajlammal is bírt. S ami sok nézőpontból ezeknél is fontosabb, emberséges volt, aki az emberről nem feledkezett meg. Mindezért Mechwartot még életében számos elismerésben részesítették. Ezek közül az egyik legértékesebb a Magyar Tudományos Akadémia Wahrmann aranyérme, amit elsőként Mechwart kapott meg [ 10J, [12], [50], [55], [97], [99]. Wegmann különböző országokban kínálgatta eladásra hengerszék-szabadalmát. De sehol sem sikerült megegyeznie. Mechwart fedezte föl a hengerszékben a malomipar jövő gépét és áldozatot nem kímélve, a Ganz-gyárral megvetette a szabadalmat. Amint bemutattuk, a gépet alaposan átdolgozva kezdték gyártani. Az eredmény felülmúlta a várakozást. A hengerszék mind nagyobb mértékben túlszárnyalta az évezredes múltú malomköveket. Ez az átalakulás nem zajlott simán [8]. A hengerszék nagyszerű eredménye, tartóssága és biztonsága nélkül nem szoríthatta volna háttérbe a malomköveket. A gépnek ezeket az előnyeit Mechwart teremtette meg. E sikerrel párhuzamosan az évi, átlagban kb. 1500 darabos hengerszékgyártás nagymértékben segítette a Ganz-gvár fejlődését. Ki a hengerszék feltalálója? A kérdésnek valóságos irodalma van [27], [31], [34], [53], [78], [83]. Mechwartnak, mint a hengerszék tökéletesítőjének, kifejlesztőjének érdeme vitathatatlan. Munkálkodásának lényegét ,,A hengerszékek sora” c. fejezetben Összegeztük. A tengődő kocsigyárból Mechwart és munkatársai megteremtették vasútikocsigvártó iparágunkat. Ez a vívmány napjainkban is érezteti jó hatását. Néhány szám kitűnően jellemzi a fejlődést. 1880-ban, a vagongyár megvételekor 24 tisztviselő és 150 munkás dolgozott az üzemben 1913-ban viszont 5000 alkalmazottat foglalkoztatott a kocsigyár [73]. A gyár kocsiválasztéka minden igényt kielégített. Például 1890-ben közel húszféle vasúti kocsit gyártottak. Ezek között megtalálhatta a vevő a nyitott teherkocsitól a hálókocsiig az öszszes változatokat. Némi túlzással azt is mondhatjuk, Mechwart kétszer teremtette meg a magyar villamos ipart. Wahrmann Mór vezérigazgató ugyanis a villamos műhely kezdeti ráfizetésességét látva „halálra ítélte” és a megszüntetésére gondolt [73]. Mechwart tekintélye és kiállása mentette meg a kis műhelyt. Mindez akkor történt, amikor alig tízen foglalatoskodtak a műhelyben. Az eredmény, mint ismerjük, nem marad el. Az első világháború előtti utolsó teljes békeévben 4000-en dolgoztak a gyárrészlegben. Mechwartnak hadi találmányai is voltak (2), (3), (6). Ezek abból a korból származnak (1875 — 77), amikor a gyárat a hadi rendelések mentették meg a pusztulástól. 141
