Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
tengelykapcsoló dobját külön csapágyazott csőtengelyre ékelték. A kapcsolást a közlőmű fölött levő épületszintről kézikerékkel végezték. A 3. kép a sorozatban gyártott Mechwart-kapcsoló kapcsolási lehetőségét szemlélteti. A 4. kép a lánckerékkel segített kapcsolást mutatja. Villamos fadöngölőgép Mechwart érdeklődése kiterjedt az egész gazdasági életünkre. Nagyszerű érzékkel választja ki azokat a témákat, melyek sorozatos gyártással kecsegtetnek. Az 1880-as években ilyen volt a fadöntőgép is. Az ország akkori területének kb. 29%-át borította erdő. Az 1887-ben exportált fa értéke meghaladta a 23 millió forintot. E nagy mennyiségű fát kézi szerszámokkal vágták. Az 1885. évi országos kiállításon ugyan bemutattak gőzgépes fadöntőgépet, de ez nem volt alkalmas minden kívánalom teljesítésére. Ugyanis a fűrészt közvetlenül a gőzgép dugattyúja mozgatta, a kazánt tehát a gép közelében kellett elhelyezni. Ezt viszont a helyi viszonyok akadályozták, sőt némely esetben lehetetlenné tették. A vázolt hátrányok megszüntetése érdekében szerkesztette Mechwart villamos fadöntő gépét. A Mechwart-féle villamos fadöntőgép lényegében három főrészből áll (31. ábra), ezek a villanymotor, a famaró és a jármű. Az (E) villanymotor tárcsájáról a (B) marót szíjjal hajtották. Mind a motort, mind a marót a (P) alapon a (D) csap körül elforgathatták, a marót ugyanis az alaphoz az (L) kar kötötte. A marás gyorsaságának megfelelően a szerszámot az (a—a) íven karral mozgatták. Az előtolást az (R) rúddal végezték. A gépet a fához könnyen oldható lánc kötötte. Az esetleges gép felé dőlést támasztókar akadályozta meg. A kidöntendő fát nagy részében a leírt módon vágták át, majd a marás nyílásába ékeket vertek és néhány fejszecsapás után a fa a kívánt irányba dőlt. A marót fúróval is helyettesíthették. Ebben az esetben a kidöntendő fába egymás mellé lyukakat fúrtak és ezzel a fejszés kidöntést megkönnyítették. A fentiekben leírt gépnek volt olyan változata is, amelynél a marót közvetlenül hajtotta a villanymotor. Volt olyan gépváltozat is, amelynél — kedvezőtlen talajviszonyok esetén — a maró és a villanymotor egymástól távolabb volt. E megoldásnál a forgatónyomatékot acélspirál és csuklós tengely vitte át. Az átlagos vastagságú fát két munkás 20 perc alatt vágta ki. Ezt a munkát a gép 4 — 5 perc alatt végezte el. A gép által felvett teljesítmény 4—5 LE volt. Az idézett egykori híradás szerint a fadöntő gépből több darab dolgozott, azonban a gép további sorsáról nem tudunk. 139
