Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Pénzes István: Mechwart András

24. ábra

Mechwart. gőzlokomotívra szerelt forgó ekéje

Mechwart gőzekéje

A forgó eke megszerkesztésével Mechwart olyan gép létrehozására törekedett, amely kertészeti szintre emeli a szántóföld megmunkálását. A gépről az első szabadalom 1887-ben kelt (19), a második 1894-ben (20). Mechwartot haláláig foglalkoztatta a forgó eke tökéletesítése. Ehhez mindjárt hozzá kell tenni: nem a módszer változtatásán volt a hangsúly, hanem a nagyobb terméseredmények elérésén. Ekkor ugyanis már tudták, hogy a termés mennyisége és a föld megművelésének foka, továbbá a szántás mélysége összefügg. A forgó eke szerkesztési munkáiban Bánki Donát is kezdettől részt vett [1], [4], [58], [61], [62], [63].

A forgó ekéket közúti gőz-lokomotívra szerelték (24. ábra). Az ekedobokat a keret hordta (25. ábra). A keretet az (E) tengelyen csapágyazták és az (F) szerkezettel emelték vagy süllyesztették. Az utóbbi műveletet szolgálta a (K) kar, az (R) emelőlánc, az ezekhez tartozó (P) hajtólánc, továbbá a különböző fogaskerekek és kapcsolók. Az ekedobokat (L) és (N) láncokkal és a (D) fogaskerekekkel hajtották meg [4].

Az ekekések munka közben a vontatógép kerekeinek irányába forogtak, tehát a földet felülről lefelé vágták. Az ekekések vízszintes hengerfelületen voltak, de az élek nem tengelyirányúak. A kések elhajlásáról az egykorú tudósítások annyit közöltek, hogy azok 30°-nál nagyobbak nem lehettek, tehát

132