Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
bemutatta barátját Ganznak, aki kérte: mondjon le galíciai útjáról és vállalja el nála a felügyelői állást. A gyors elhatározást tett követte és így lett Mechwart András a Ganz gyár mérnöke. Milyen gyár fogadta Mechwartot ? Korszerűségben bizonyára nem érte el azt a szintet, amit Nürnbergben elhagyott. Azonban pezsgő, magávalragadó munkaütemben aligha lehetett hiány. 1857. évben 106 munkás dolgozott a gyárban. A kifizetett munkabérek után ítélve, 1859-re a munkáslétszám egyharmadával, tehát kb. 140 főre növekedett [7]. Ebben az évben is — az előzőekhez hasonlóan —- vasúti kerekeket, kéregöntésű malomhengereket és különféle géprészeket gyártottak. A megmunkáló gépek sorában viszont már ott voltak a legfontosabbak: esztergapadok, fúró-, gyalu- és horony vágógépek, kerékfelsajtoló, továbbá szalagfűrész. A szerszámgépeket egy 15 lóerős gőzgép hajtotta. Ettől az időtől kezdve Mechwart sorsa eggyéforrt a Ganz-gyár munkájával. A szabadságharc után Ganz 60 munkással dolgozó kis üzeme közel hat évig nem fejlődött. 1857-ben azonban a vasúti kerekek egyre növekvő gyártása megváltoztatta az addigi állapotot. A termelés egyre növekedett és így nyilvánvalóan a munkáskezeknek is szaporodniuk kellett. Ganz hosszú évekig egyedül végezte a kis üzem munkájának és üzleti tevékenységének irányítását. Az utóbbi munka szaporodásával az üzemvezetést nagyrészben öccsére, az ugyancsak öntőmesterséget tanult Konrádra bízta. Amikor Mechwart a kis gyárba belépett, ő már az öntődétől különvált gépműhelyben kezdhette a munkát. A gyár egyre növekszik. Ganz a meglevők mellett új telkeket vásárol, új öntődét építenek és nagy kazánházat létesítenek. 1866-ban a gyár már öt részre tagozódik: öntődére, továbbá gép-, lakatos-, kovács- és mintaasztalos műhelyekre. A g}ér tovább növekedett. 1867-ben az öntők, esztergályosok, lakatosok, asztalosok és segédmunkások száma 371. A gyárból ez évben kikerült öntvénymennyiség kb. 14 700 tonna. Ebben az időben Ganz telkek vásárlásával a gyér területét is megnövelte. Az anyagi gyarapodás mellett szép kiállítási sikerek is mutatják az elért eredményeket. IlyTenek: az 1862. évi londoni és az 1867. évi párisi világkiállításon a Ganz-gyérnak adományozott ezüst érmek. Mindez már nem akadályozhatta meg Ganz Ábrahám idegállapotának romlását. 1867. december 15-én nehéz percében véget vetett életének. A hátrahagyott végrendelet szerint a gyárat testvéreire hagyta. Mechwartnak egyre nagyobb feladat jutott a gyér vezetésében. Még Ganz életében, 1865-ben, az üzletvezetés egy részét is rábízták. Közvetlenül a tragikus esemény után az örökösök Eichleitert, Kellert és Mechwartot bízták meg az üzem- és üzletvezetéssel. A gyér ekkor „Ganz és Társa” nevet vette föl. Ez az állapot nem tartott sokáig. A kiegyezés után meginduló pezsgő légkörben a Svájcban élő örökösök 1869-ben eladták a gyárat. Az átszervezés után, a „Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt”-nál Mechwart műszaki igazgató lett. Az átszervezés nem zavarta a gyár rendes munkamenetét. Érzékelteti a megállapítás helyességét az a tény, hogy a gazdasági válság ellenére, az 1870—72-es 105
