Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Halmos László: Bánki Donát
mind megtalálható benne. Továbbá Bánki számos saját kísérlete és kísérleti vizsgálata. A diagramok és ábrák a legtökéletesebben biztosítják a könyv használhatóságát. 1913-ban az akkori közoktatásügyi miniszter kitűnő természettudományi és technikai, hazai művek kiadásának megkönnyítésére állandó költségvetési fedezetet biztosított. Bánki könyve volt az első, mely ebben részesült. Célja a szerző előszava szerint az volt, hogy tudomány-szakának állandó bővülése miatt a gyakorló mérnök számára nélkülözhetetlenné vált új ismereteket megfelelő formában közzé tegye. Mindamellett a hidromérnök szemével nézve van ennek a műnek egy sajátos varázsa. Úgy fogható fel — tapasztalati ismereteinek tömegével — mint az elméletben bizakodó mérnök kutatóhoz intézett nagy figyelmeztetés. Ebben a művében is szerepelnek elméleti tételek hibás alkalmazására vonatkozó tanításai. A mű szelleme — ami az elméleti alapot illeti — az energia egyenlet gondolatmenete. Ez a valóságos folyadék veszteségei miatt — amelyek az ideális folyadékra vonatkozó energia mérleghez képest jelentkeznek — kerül előtérbe, így jön a £, %, fi, cp, ip stb. korrekció tényezők mérése és rendszerezése a tárgyalásba. De a hidromechanikában nem csupán az energiaszemlélet a lényeges, hanem a jelenségek geometriája is igen fontos része a megismerésnek. A feladatok megoldása elsősorban forma kérdés. Ennek ismeretében az energia-mérleg felállítása is sokkal könnyebb és világosabb, Bánki is, a fentiek fenntartása mellett is sokszor tárgyalja az áramlás mechanizmusát, ami az áramlás geometriai képét, vagyis a mai értelemben vett áramlástani megismerést kívánja szolgálni. Az említett energiaszemlélet Bánki korának jellegzetessége éppen a gyakorlati alkalmazások területén; jóllehet ez is, könyvében a bevezető tételek értelmezésénél, a folyadék keresztmetszet minden pontjában azonos értékkel van feltételezve — az áramfonal, vagy vízszál elmélet —. Azonban akkor a gyakorlati alkalmazások területén ebben az elméletben nem bíztak. Egy ilyen állítás, hogy a tapasztalat és elmélet között ellentét van, még igen sok különböző elemet tartalmazhat és Bánki könyvében mindegyikre találunk példákat. Még csak arra kell rámutatni, hogy — mint Bánki is több helyen ebben az értelemben foglalt állást — ha az elmélet nem is téves, de feltételei nem lévén teljesítve, az eredmény sem lehet helyes, azaz a valóságos és ideális folyadék eltérésére építve, annyira más területen érezte magát, hogy ott az elmélet nem állja meg a helyét. S ez, vagyis, hogy eme eltérés miatt úgyis kilátástalan minden próbálkozás elméleti téren, szintén korának egy a gyakorlati alkalmazásokban érvényesülő felfogása volt. A mű nagy sikert hozott Bánkinak itthon és külföldön egyaránt : 1921-ben a Springer cég kiadásában német nyelven is megjelent. [139] 77
