Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Halmos László: Bánki Donát

emelkedni, s így ezeknél az eséseknél sok vizet kellett a turbinán átengedni; amellett az elektromos erőátvitel előtérbe kerülésével lehetőleg nagy fordulatszámot kelett elérni. Mindez abban jutott kifejezésre, hogy nagy jellemző fordulatszámú turbinákat akartak szerkeszteni. Ez időben születtek az első Kaplan-turbinák — 1908—1912 — és ennek a törekvésnek egy érdekes megoldása a Michel elgondolásai alapján kifejlesztett Bánki-turbina.

A Bánki-turbina ún. határturbina, melynél az áramló folyadék a lapátcsatornákat éppen kitölti, anélkül, hogy azokban visszaduzzadás vagy szellőzött sugár keletkezne. Parciális határturbina, amelynek kerékkoszorúján a víz kétszer lép át, miután a kerékdob belsejét átszelte. Ebben a szerkezetben a fordulatszám — turbina átmérőjétől függő értékével — teljesen függetlenné vált a víznyeléstől, amely a dob hosszával lett arányos (10. ábra). így ez a típus elvileg korlátlan lehetőséget nyújtott a jellemző fordulatszám emelésére. Elvileg! Bánki gépszerkesztői érzéke nyilván áttekintette ennek a korlátáit és mint turbinaszerkesztő egy egészséges irányvonalat kívánt kitűzni. A jellemző fordulatszám határait 20 és 200 között tűzte ki. így ez a típus a Pelton- és a Francis típusok közé került.

Másrészt a kisesésű berendezések között hazai viszonylatban, de még külföldön is — nemcsak a Balkánon, hanem nyugati országokban is — szembeötlő volt a vízikerekes malmok szerepe. Pl. hazánkban az 1895-ös statisztika szerint 22 674 vízikerék volt felállítva. Ezeknek a hatásfoka átlagosan elég alacsony, nagy helyet folglalnak el, lassan forognak. Fából készülve rendesen primitív karbantartás folytán üzemük sok veszteséggel jár.

11. ábra

Beépített kettős ikerturbina

72