Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Hankóczy Jenő
mind súly, mind térfogat tekintetében messze mögötte marad a Tiszavidéki búza süthetőségének” Az alábbiakon érdemes tűnődni : „Reá kell itt mutatnom azon hibákra, amelyek a búzanemesítés körül feltehetők. Legnagyobb hiba az, hogy nemesítőink szeme előtt — tisztelet a kivételnek — állandóan a nagy termőképesség lebeg és teljesen megfeledkeznek a magyar búza legbecsesebb tulajdonságairól, a kitűnő süthetőségről. Minőségi vizsgálatot nem végeznek, de nem is végeztetnek. Sajnos magát az Orsz. M. Kir. Növénynemesítő Intézetet sem említem a kivételek között, mert ezen intézmény nem helyez semmi súlyt a süthetőségre, hanem kizárólag a tömegtermelés híve.Ezen intézménytől pedig joggal elvárható, hogy ne csak a magánérdeket, hanem az állam érdekét is szorgalmazza. Már több nemesítőnek szemére vetettem ezt, de Ők azzal védekeznek, hogy a jó süthetőség a bőven termőképességgel nem egyeztethető össze, ezek ellentétes tulajdonságok, melyek egymást kizárják, másrészt pedig azzal, hogy a malmok a minőséget úgysem fizetik meg eléggé, tehát minőségre dolgozni nem érdemes ...” Végül a szerző így foglalja össze véleményét: ,, . . .Állítson elő a nemesítő minden vidék számára legfeljebb egy-egy búzát, de ezek azután minden tekintetben kifogástalanok legyenek.” * Grábner Emilt (1878—1955) az ismert nemesítőt, érzékeny pontján találhatta Hankóczy véleménye, mert szokatlan gyorsasággal válaszolt. („A nemesített búzák minősége”, Molnárok Lapja 1920. december 4., 475—476. old.) Grábner szerint ,, . . .Hankóczy Jenő téves alapon ír a nemesített magyar búzák minőségéről és mert a cikkének példátlan felületessége szakszerű mázba van burkolva, ez nemcsak a laikus-közönséget, hanem a szakértőket is megtévesztheti.” Egy bekezdéssel lejjebb: ,, . . .nagy könnyelműség kell ahhoz, hogy Hankóczy 23, vagyis huszonhárom búzaminta vizsgálata alapján mert a nemesített magyar búzákról elítélő véleményt mondani.” A két és fél hasábos cikk hangneme végig a bemutatotthoz hasonló. Grábner hat-nyolc évi tétlenséggel vádolja Hankóczyt, akinek a műszerében sem bíznak a nemesítők. Befejezésül Grábner ezeket írja: „Hankóczynak a megjegyzése, hogy a magyar búzanemesítők csak egyfajta búzát hozzanak forgalomba annyira naív, hogy azzal valóban nem foglalkozom, hanem ajánlom, hogy olvassa el a nemesített búzákról évek során át kiadott közleményeinket, akkor talán be fogja látni, hogy mennyire tájékozatlan.” (Hankóczy nem azt kívánta, hogy a „búzanemesítők csak egyfajta búzát hozzanak forgalomba”, hanem „minden vidék számára legfeljebb egy-egy búzát” kívánt. . .) 528 \
