Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Hankóczy Jenő
A készülék kezelését Hankóczy a következőképpen írja le [(8) 322. oldal] (9. ábra): . . 200 g lisztet 100 cm3 desztillált vízzel 1/2 órán át tésztává gyúrunk és a tésztából az n és m fémlapok közé 70 mm átmérőjű és 10 mm vastagságú lapot préselünk be. A tésztalap mögé légmentesen hátlapot erősítünk fel, amelyen nyílást fúrattam a levegő beengedéséhez. A készülék talapzatául szolgáló kazánba levegőt préselünk 1 légköri nyomásig [i att. nyomásig —- P. I.] és ezt a levegőt a j csapon át a tésztalap mögé engedjük. A betóduló levegő maga előtt tolja a tésztalapot, azt kidomborítja és végre kiszakítja. Minél keményebb a tészta, annál nagyobb levegőnyomás szükséges a kiszakításhoz és ezt a nyomást a h nyílással összekötött higanyos manométer jelzi.” Hankóczy a továbbiakban kifejti, készülékével oly bizarr eredmények birtokába jutott, hogy a vizsgálatnak ezt a módját nem folytatta. De már ekkor (1914.) kijelentette: ,,. . . igyekezni fogok megfelelőbb eszközökről gondoskodni . . .” * Bár nem tartozik e fejezetbe, de mégis itt említjük meg, hogy Hankóczy az idézett munkájában már felhívta a pékek figyelmét az állandóan egyforma lisztminőség fontosságára ( i. m. 331. oldal). Annak, hogy a kepyér és a péksütemény mindennap egyformán jóminőségű legyen, egyik alapfeltétele a mindig azonos minőségű liszt előállítása. Hogy a fölismerés eredetileg Hankóczvtól származik-e vagy sem — nem sikerült megállapítani. Tény azonban, hogy az idézett előadás megjelenése óta ötven év telt el, s hazánkban még napjainkban is napról-napra változik a liszt és vele együtt a kenyér minősége . . . Maghéjkimosó A készüléket Hankóczy azzal a céllal szerkesztette (1905—1906), hogy meghatározhassa valamely búza héj mennyiségét , vagy a takarmánygabonák (zab, árpa) „használati értékét” (2). A molnár kezébe olyan eszközt óhajtott adni, hogy adott esetben meggyőződhessen a búza liszttartalmáról. Hankóczy vizsgálat előtt a búzát, rozsot és zabot 3, az árpát 4 napig áztatta. Az áztatás kezdete előtt a mintákat 50 — 50 g súlyúra mérték. A zabot és az árpát — az áztatás kezdete előtt úgy zúzták össze, hogy minél kevesebb liszt keletkezzék. A jelzett áztatási idő után a magvak annyira „eltejesedtek” hogy kézzel is szétnyomhatták. Az áztatás után a magvakat — az áztató vízzel együtt az M tartályba öntötték (10. ábra). Ezután a D zúzókat a C csavarokkal a helyükre illesztették és erősítették, majd az A csövön vizet engedtek a tartányba. A meghajtótengely forgatásakor a zúzok felváltva nyomkodják az ázott magvakat, miközben a tartányocska is forgott. A vízszint c jelig emelkedett. Ezután a felesleges víz — a kinyomkodott keményítő szemcsékkel együtt huzalszövettel fedett 514
