Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Haggenmacher Károly
szemcsék beszorulnak, beékelődnek a szita nyílásába. Hogy a teljes betapadást megakadályozzák, a bevonatokat (szitákat) a művelettel egyidőben tisztítani kell. Az első időszakban gondot okozhatott a sziták tisztítása. Szájhagyomány szerint, Haggenmachert a véletlen vezette a megoldáshoz. A szitálandó anyag közé búza keveredett, amely megakadályozta a betapadást. Tény, hogy Haggenmacher csak 1890-ben, tehát az első szabadalom után 3 évvel védte (9) síkszitájának tisztítási módszerét és rendszerét. A szitálás lényege, mint láttuk egyszerű: az őrlemény egy része áthullik a szitán, a másik része viszont a következő szitáló-keretre távozik. Ha az őrlemény között búza van, akkor az is egyik keretről a másikra vándorol. Ez a Haggenmacher-féle szitatisztítás rendszere. Még annyit a kérdéshez, hogy a legalsó szitáról a legfelsőre vezetik vissza a búzát. A tisztítóelem tehát az első és az utolsó keret között körben forog, A búza-visszaszállítás az alsó keretszintről a felsőre igen egyszerű, de szellemes módszer. Az első kerettől az utolsóig minden kereten áthaladóan függőleges emelőcsigát építettek a szitába. Az acéllemezből készített emelőesiga — a szitához viszonyítva — természetesen nem forog, hanem áll. Az emelőcsiga menetirányát a szita forgásának megfelelően választják meg. A mozgó szitában a tisztítóbúzának akkora a mozgásenergiája, hogy legyőzve a súrlódást, a csiga csavarmenetein, a legfelső keretre emelkedik. A magyar sziták e tisztítórendszere máig megmaradt. Még megjegyezzük, hogy a sziták alatt elhelyezett gyűjtőkereteket általában csatornáról csatornára vándoroló bakelit golyókkal tisztítják. A németek a fentiektől eltérő kefés szitatisztítást fejlesztettek ki. E módszer lényege ugyancsak egyszerű : a szita alatt kefét vándoroltatnak. A szita alakjának megfelelően a kefét téglalap-alakú pályán vándoroltatják. A szita és gyűjtőkeretek helyzete olyan, hogy a kefe mind a szitát, mind a gyűjtőkeret lemezét tisztítja. 1896 és 1913 között, a különböző fejlődési periódusokban hétféle kefe dolgozott a szitákban [25: 74. p.]. Az amerikaiak (USA) merőben más úton próbálkoztak és jutottak sikerhez. Míg a magyarok és németek egy-egy módszert alakítottak ki, addig az amerikaiak több liton haladtak egyidőben. Az amerikai szitatisztítási módszereknek két jellemzőjük van: aj a szitákat ütögetéssel (dinamikus erővel) tisztították; b) a szitanyílásokat enyhe súrolással tették szabaddá. Az első csoportba tartoznak a láncok és gumizsinórok, továbbá a gumi golyók és kölöncök. A második csoportot az ún. pamut kölönc képviseli. A tisztító láncok és zsinórok hosszabbak, mint a tisztítani kívánt szita. Éppen ezért, a szita mozgásakor a két végén megfogott tisztítóelem a mozgásirányba lendül, majd visszavágódik. Az utóbbi erő a nyílásba ragadt szemcséket vagy átlöki a nyíláson, vagy kiugrasztja helyéről. A gumi golyók és kölöncök 486
