Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Pénzes István: Haggenmacher Károly

ahol

2_I2r7in\2 _ 4r2^2n2

1 60 J _ 3600

Az utóbbit behelyettesítve és egyszerűsítve:

Cm =

4^27l2 3600 ÿ

Gr

(Az első síkszitánál a következő adatokkal számoltak: n=200/p; G=400 kg; r=0,06 m. Ezekkel Csz= 1070 kg.)

Nyilvánvalóan a szitaszekrény és az ellensúly centrifugális erejének azonos nagyságúnak kell lennie, azaz

G SJ — Ce

Ebből egyszerűsítés után következik :

Gr-QR,

ahol Q — az ellensúly súlya [kg];

R — ellensúly súlypontjának távolsága a tengely középtől. Mivel a i?=0,5 m volt, az ellensúly nagysága:

Q=

400-0,06

0,5

= 48 kg.

A síkszita fejlődése

A síkszita előnyeit hamar fölismerték. Ez a tény azután a malomgépgyárakat állandó fejlesztésre késztette. Természetesen közrejátszott ebben az is, hogy az eredeti szitaszabadalmakat — ha gyártani és alkotni akartak — meg kellett kerülni. A nagyiramú fejlődés oly sok gépváltozatot eredményezett, hogy ezek felsorolása és ismertetése túlhaladja az itt kitűzött célt. A részletezést tehát mellőzzük és csupán a fejlődés főbb mozzanatait illesztjük egymás mellé.

A fejlesztést az alábbi törekvések jellemezték :

a) tökéletesítették a szita meghajtását;

b) növelték az egymásra illesztett keretek számát;

c) az eredeti búzatisztítású szita mellett újabb bevonattisztítás módszereit dolgozták ki.

SÍ Műsuki nagyjaink I.

481