Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Sárközi Zoltán: Kühne Ede

beszerezni. A nagyarányú import mellett a század utolsó negyedében hazánkban is egymás után alakultak újabb mezőgazdasági gépgyárak. 1896-ban ezek közt volt 7 olyan is, melyben a szakmunkások száma felülmúlta a 200-at. Ebben az erős hazai mezőnyben, az 1890-es évektől kezdve a Kühne gyár fokozatosan veszített régebbi jelentőségéből. 1900 után pedig már az egyedüli volt, mely kizárólag mezőgazdasági kisgépek gyártásával foglalkozott. [151] Ennek köszönhette, hogy változatlanul sokakat meg tudott tartani régi vevői közül. Az 1890-es években volt már a gyárnak külföldön is érdekképviselete s ekkor éleződött ki legjobban a külföldi gépgyárakkal a hazai piac elhódításáért vívott harca. Gyárának helyzetét 1891-ben Kühne Ede így jellemezte abban a jelentésében, melyet mint kültag a Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának küldött:

,,A múlt évi üzleti eredmény, tekintve a forgalom alakulását, minden irányban teljesen kielégítőnek mondható. Ezen kedvező alakulás egyrészt a jó termésben, s a vasúti hálózat folyton való kiterjedésében, másrészt telepem folytonos fejlesztésében s gyártmányaim szakadatlan tökéletesítésében leli magyarázatát. Dacára azonban ezen utóbb jelzett igyekezetemnek s dacára annak, hogy a feldolgozandó nyersanyagot mindig első kézből, nagyban s készpénz fizetés mellett szerzem be, hogy az üzemet érről évre bővíteni, s a telepemet a legújabb s legcélszerűbb segédgépekkel szerelem fel, hogy üzletem körében a legmesszebb menő munkafelosztást honosítottam meg, mégis még mindig felette nehéz megküzdeni a csehországi versennyel, mely olcsó áraival s több évre terjedő részletfizetési feltételeivel engem is gyakran kényszerít üzleti szempontból határozottan hátrányos feltételek elfogadására... Ami gyártmányaim kiviteli irányát illeti, az javára a kelet felé irányul. Dacára azonban, hogy úgy Romániába, mint Szerbiába évenkint leküldöm egyik hivatalnokomat összeköttetések létesítése céljából, a mai napig sem sikerült azon alapot megtalálnom, mely kellő biztonság mellett a nagyobb mérvű kivitelt lehetővé tenné. Örömmel konstatálom e helyen, hogy a belgrádi szerbiai gazdasági egyesület már évek óta megtisztel szíves bizalmával, s hogy annak szükséglete kisgépekben s gazdasági eszközökben évről évre nagyobbodik” [152].

1894- ben a hazai piac ellátása mellett már lényeges kivitel is volt, még pedig Galíciába. 1893 óta ugyanis Lwowban (Lemberg) volt a cégnek érdekképviseleti áruraktára is. Itt főleg szecskavágókat, ekéket és járgányos cséplőgépeket adtak el. A Balkán felé irányuló kivitel Szerbia kivételével csekélynek volt mondható. Emellett Ausztriának Magyarországgal határos tartományaiba vitt ki a cég vetőgépeket és boronákat [153].

1895- ről Kühne Ede jelentése a következőket tartalmazza:

,,A lefolyt esztendőben még érezhetőbbé váltak azon körülmények, amelyek már régebben bénítólag hatottak iparágunk tova fejlődésére. Azon válságos helyzet, amelybe mezőgazdaságunk jutott, a legközvetlenebbül éreztette hatását a mezőgazdasági gépgyártásnál is. Különösen az 1895. év őszi idénye óta mutatkozik nagymérvű visszaesés mindennemű gazdasági gép és eszköz kelendőségében. Az ennek folytán főleg apróbb tárgyakban és az úgynevezett commersz áruban beállott túl448