Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Sárközi Zoltán: Kühne Ede

fizetett ki [47]. Összes kiadásai végső fokon 26 ICO forintra mentek, amiben általunk közelebbről nem ismert részösszegek is voltak. A vételárat tíz év alatt, 1884-ig volt köteles kifizetni [48].

Ezek a vásárlások az egyéni tulajdonba került mezőgazdasági gépműhelyt a szab ad verseny es kapitalizmus korszakában elindították a komoly méretű gyárrá fejlődés útján. A mezőgazdaság korabeli helyzete — az 1869—1873 közti pangás ellenére — igen előnyösen hatott a gazdasági gépgyártásra. így azután a Kühne Ede által vezetett üzem is napról-napra bővült és erősödött. A volt cukorgyári épületeket fokozatosan át kellett alakítani. A beruházások és építkezések bizonyságául megemlítjük, hogy 1874-ben nagy számban foglalkoztatott a vállalat rendes munkásain kívül ácsokat, kőműveseket, napszámosokat és női kisegítő munkaerőket. így pl. a december 25-től december 31-ig terjedő időközben 9 ács, 12 kőműves, 2 fűtő és 9 női munkás dolgozott a leendő gyár új telephelyén [49]. Feltehető, hogy munkájukat nemcsak a volt cukorgyári épületek átalakításánál vették igénybe, hanem esetleg új létesítményeket is emeltek. Egyébként a cukorgyártól megvettek egy 20 lóerejű Watt gőzgépet, mely innen kezdve hosszú időn keresztül hajtotta a gyáracska földszinti és emeleti helységeiben elhelyezett, hajtószíjjal működő gépeket [50]. 1875. április 28-ig történt az új telephely folyamatos átadása [51]. A dolog természetéből következik azonban, hogy jó ideig mindkét telephelyen folyt a gyártmányok előállítása. Egy korabeli prospektus szerint a régi Winter házban gabona tisztítókat, az új telepen pedig sorvetőgépeket készítettek [52],

Annak ellenére, hogy Kühne Ede már ebben a korban beteges ember volt [53], igazi vállalkozóvá és gyárossá csak a most következő években nőtte ki magát. Azon igyekezett, hogy az új helyen és az új körülmények között a berendezést minden tekintetben a kor színvonalára emelje. így került sor 1879—1880 körül egy nagyobb szabású vas- és fémöntöde felállítására, melyet rövidesen lágyított vasöntvények előállítására szolgáló berendezés követett [54]. Alig egy évtized leforgása alatt a gyár a maga nemében országos viszonylatban is a legelső helyre került [55]. 1885-benamáremlített20lóerejűgőzgéppel dolgozott, volt 2 Cornwall-féle, 450 m3 tüzelőtérrel bíró kazánja, 50 különböző szerszámgépe és az újonnan létesített vas, lágyvas- és ércöntödéje. A gyártáshoz szükséges fát a Bakonyból, a nyersvasat Angliából, a kovácsolt vasat pedig Stájerországból szerezték be. A magyarországi vasat magas szállítási díja miatt nem vették igénybe [56].

A gyártelep bővítésével párhuzamosan megindult a munka megosztásának folyamata is. Kühne Ede innen kezdve már elsősorban a vállalkozás irányításával és igazgatásával foglalkozott. Maga írta a vállalat átvételekor, hogy a technikai felkészültségében mutatkozó hiányokat sürgősen pótolnia kell, mert a versenyben csak így tudja magát fenntartani [57]. A hiányok pótlásának kézenfekvő módja volt az is, hogy technikai teendőinek jórészét fokozatosan átruházta arra alkalmas szakemberekre. Műszaki alkalmazottai közül felkészültségével különösen Havas Mihály és Weegmann Adolf tűnt ki.

430