Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Sárközi Zoltán: Kühne Ede

bizonytalan volt, hogy a társtulajdonosok közül melyik lesz kénytelen kilépni a vállalkozásból. 1869-ben az üzlet átmenetileg rosszul ment [31], ezen kívül sok gondot okozott Kühnének a gépek kipróbálása, az idegenforgalomra való tekintettel megszervezendő állandó kiállítás munkálatai [32], végül az üzemvezetőtávozása, aki helyben új gyáracskát alapított [33]. Ludwig ekkor még nem akarta átadni a vállalatot, hanem két esztendei haladékot kért [34]. Sőt már már úgy látszott, hogy Kühne lesz kénytelen kilépni az üzletből s teljesen új vállalatot alapítani [35]. Végül azonban mégiscsak másként történt s Kühne egyik napról a másikra a vállalkozás egyedüli, de meglehetősen szűkös anyagi helyzetbe került tulajdonosa lett [36]. 1869. október 12-én kártalanítás címén 3500 forintot fizetett ki Ludwignak. Ezen túlmenően a kész gépek feléért 3718 forintot,

a szerszámokért 862,75 forintot,

a kocsiért és lóért 1250 forintot,

egyebekért 849,25 forintot, a kasszából pedig készpénz

gyanánt 1600 forintot. Összesen tehát 11 780 forintjába került a vállalat egyéni tulajdonba vétele [37 ]. Az üzleti kapcsolatok megszüntetésekor Ludwig Róbert szerződésileg kötelezte magát arra, hogy az Osztrák—Magyar Monarchiában hasonló gépgyárat nem alapít. Átadta a vállalathoz tartozó modelleket, rajzokat, üzleti könyveket és leveleket is [38]. A „Mezőgazdasági Gépek” — „Landwirtschaftlicher Maschinen” néven szereplő vállalat vetőgépei és mosoni rostái 10%-os engedménnyel mentek át Kühne tulajdonába, a 2 szénagyűjtőnél, a 2 hohenheimi ekénél, a 8 kultivátornál és a 3 hohenheimi altalaj túrónál 20% volt az engedmény, minden másnál pedig 30% [39]. Az új tulajdonos üzletfeleit azon nyomban 800 darab körlevél kibocsátásával értesítette a vállalatnál végbemenő változásokról [ 40 ]. Bár Kühne büszke volt arra, hogy eddig mindent saját erejéből ért el s az üzletet apósa segítsége nélkül vette meg [41], most mégis nagy könnyebbséget jelentett számára, hogy vállalatát az eddigi bérelt helyiségekből fokozatosan átvihette egy, az apósa által vásárolt házba, melyet Winter Károly lakás és gyár céljaira átengedett neki. Itt, a régi Winter házban 1869 óta új műhelyeket épített (3. ábra) és megkezdte a gőzüzemre való áttérést is [42]. Mind ennél lényegesen fontosabb azonban az a körülmény, hogy 1874-ben megvásárolta a feloszlatott főhercegi mezőgazdasági gépműhely csaknem teljes felszerelését, majd a cukorgyár telepét és helységeit. 1874. április 7-én olyan értelmű megállapodást írt alá Kühne Ede, mely szerint a főhercegi gépgyár megszűnése következtében magára vállalja az uradalom mezőgazdasági gépeinek összes javítási munkáit [43]. Ezzel szemben tulajdonába mentek át a főhercegi gépgyár felszerelései, és pedig öntvény alkatrészei, anvacsavarai, tömlős tölcsérei, borító lécei, a lokomobilokhoz szolgáló üvegszint alkatrészei, a pumpacsévékhez való bőrsapkák, diófapallók, a kész hohenheimi ekefejek, a cséplőgép raktár holmijai, hengerszegek, fogaskerekek, vetőgép kanalak, vetőgép tömlők, földszállító lapátok, sajtolók, végül egyéb vas és gépalkatrészek. Fokozatosan a következő összegek kifizetésére került sor:

428