Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Terplán Zénó: Dr. Szeniczei Lajos

amely dr. Szeniczei Lajos tudományos munkájának eredménye. De ki kell emelni azt a rendszerező munkát is, amellyel a szerzőnek sikerült a nagy anyagot nem sok oldalon összefoglalni. Különösen figyelemre érdemesek a nagy munkával elkészült táblázatok . . .” (6). Ennek alapján bízta őt meg dr. Pattantyús Á. Géza professzor a ,,Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve” fogaskerekek részének megírásával is, amely már hirtelen bekövetkezett sajnálatos halála után jelent csak meg [13].

1957-ben jelent meg harmadik tudományos és gyakorlati szakkönyve ,.Csigahajtóművek” címen [10]. E könyvének alapja először egy Mérnöki Továbbképző Intézeti előadás, majd sokszorosított kiadvány volt, s amelyet 1955-ben a hasonló tárgykörű kandidátusi disszertáció követett, és amely végül olyan kiváló szakkönyv megjelenéséhez vezetett, amely e fontos gépelem elméletének megalapozásán túl számtalan olyan gondolatot is ébresztett, amelyek kidolgozásával a fiatalabb szaktársak több kiváló dolgozatot, szakcikket, sőt disszertációt is készíthettek. Nagy kár, hogy az 1957-ben megvédett doktori disszertációból tervezett kúpkerekek tárgykörű könyvének befejezését is halála megakadályozta.

Disszertációját, valamint Erney Györggyel közösen írt, és a Konstruktion című folyóiratban megjelent „Grenzen des Betriebseingriffswinkels für geradeverzahnte Strirnräderpaare” című cikkét a külföldi szakirodalom is alapvető tanulmányok közé sorolja (5). Nem sokkal halála előtt a konjugált foggörbéjű fogaskerekekkel kezdett foglalkozni.

Pedagógiai pályafutása a műszaki felsőoktatásban 1948-ban kezdődött, amikor az Állami Műszaki Főiskola tanára lett a „Gépelemek” és az „Általános géptan” című tantárgyakból. Ötévi ezirányú munkásságára hálásan gondolnak vissza mindazok a szakmérnökök, akik tőle hallgatták e tárgyak egyéni, szellemes és korszerű előadásait. Miután az Állami Műszaki Főiskola beolvadt a műszaki egyetemekbe, a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karára kapott meghívást a „Gépelemek” című tantárgy előadására, amelyet 1953 és 1958 között Sopronban, majd 1958-tól már mint a miskolci Gépelemek Tanszékének meghívott előadója, Miskolcon látott el [16 — 18]. A soproni bánvagépészhallgatókkal kialakult bensőséges kapcsolatából született a „Beszélgessünk a fogaskerekekről” című könyve [11], amely a szakirodalom páratlan formájú és keretű alkotása. Tanár és diákok kávéházi beszélgetése közben kérdés-felelet formájában bontakozik ki, szellemes — helyenként a rá jellemző csípős — csevegő stílusban a fogaskerekek ismeretanyaga és annak több bonyolultabb részlete is, mindössze egy-két odavetett ábra segítségével.

Összefoglalva tehát, gazdag munkájából kiemelhető a fogaskerékelméletből a csúszáskiegyenlítés alapgondolatának (az általános fogazás főméretei rögzítésének feltétele) felismerése; a fogazási tartományhatárok függvénytani elemzése; a csigahajtás geometriájának, gyártási feltételeinek és üzemi tulajdonságainak kidolgozása; a kúpkerekek szilárdsági számításának új módszere;

410