Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Terplán Zénó: Dr. Szeniczei Lajos
Szeniczei Lajos műszaki alkotásai és oktatói munkássága Gazdag szakirodalmi munkásságának első és azonnal jelentős állomása : az 1941-ben megjelent „Az általános fogazás” című könyve. Ennek érdeme, hogy itthon elsőként tárta fel a „nem elemi”, azaz általa bevezetett szóhasználattá,!, az általános fogazások területét. Fogazási rendszerek már ismertek voltak a külföldi szakirodalomban (Maag 1917, Fölmer 1919, Killmann 1928, Diker 1937, Buckingham 1935), vagy a hazai irodalomban ( Vidéky 1933), viszont e fogazási rendszerek ismertetései lényegében nem mentek túl a táblázatos ajánlásokon. Szeniczei érdeme, hogy feltárta az általános fogazás fajlagos profileltolási tényezőösszegének szétválasztási alapját, tudniillik a kiegyenlített csúszást, s ezzel az addig drágán vásárolt Maag-féle táblázatok elméleti alapja megoldódott. Mint Botka Imre megállapította (3): „Hazánkban Szeniczei volt az első, aki 1941-ben a csúszáskiegyenlítést mondta ki a legjobb fogazási módnak [1]. Részletesen analizálta az általános fogazást és elsőként vizsgálta az egész fogazási tartományt. Ezzel nagyjelentőségű tudományos munkát végzett, mert a haladni vágyó szakemberek szellemi horizontját tágra nyitotta”. A (10) 3. és 140. old.-on Vörös Imre professzor ugyancsak a kiegyenlített csúszás első hazai feltáróját méltatja Szeniczeiben. E könyv említett érdemén, jól sikerült rendszerező módszerén és kiváló stílusán kívül még méltatni kell az ún. fogazási interferencia jelenségének felismerését. Erről Vörös professzor a következőket írja: „Véges fogszámú metszőkerékkel való fogazásnál is ügyelni kell arra, hogy a metszőkerék elég mélyen készítse el a kerék lábrészén az evolvens profilrészt, vagyis hogy a talpkör minél mélyebben haladjon. Erre a követelményre először Szeniczei Lajos mutatott rá” (1. és 2. ábra). E könyve saját kiadásban jelent meg — mert saját elbeszélése szerint — műszaki egyetemi doktori disszertációnak szánta. A könyvet disszertációként könyvjellege miatt nem fogadták el, viszont a hazai mérnökök között szinte pillanatok alatt elfogyott. A második világháború után több szakcikket írt, részt vett a fogaskerekek és hajtóművek magyar szabványainak kidolgozásában, több magasszínvonalú előadást tartott a Mérnöki Továbbképző Intézet tanfolyamain, amelyek közül 1952-től több meg is jelent kiadványban. Számos előadást tartott a Gépipari Tudományos Egyesület rendezésében (3. ábra). Az első magyar, fogaskerekekről szóló film forgatókönyvét is ő állította össze (4.-7. ábra). 1955-ben jelent meg „Az általános fogazás” második átdolgozott, bővített kiadása [7], amelvnek méltatásából a következőket idézem : „Az 1941 és 1955 között eltelt idő, különösen a felszabadulás első időszakában nagy lendülettel vitte előbbre a hazai fogaskerekekkel foglalkozó szaktudományt, és ennek következményeként sok-sok értékes szakcikk, újabban pedig már szakkönyv 20* 403
