Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv
kénti gőztelj es ítmény ű gőzkazánok szállításának a magyar erőművek számára. Az első világháború után a dieselmotorok üzemanyaga, a gázolaj behozatala igen nagy nehézségekkel járt, a zalai olajkutak pedig akkor még nem voltak üzemben, és a motorok csak nagy áldozattal voltak vagy egyáltalában nem voltak üzemben tarthatók. Ezért az üzemek 60-tól kb. 300 lóerőig terjedő kisebb hajtógép szükségletének kielégítésére bevezették a túlhevítős és kondenzátoros ún. félstabil gőzgépek és a szívógázmotorok gyártását. Utóbbiakhoz a fagázgenerátorokat a Láng-gyár maga gyártotta, a széngáz-generátorokat más hazai gyáraktól szerezte be. A félstabil gőzgépek gyártásából tekintélyes export is keletkezett, amely a második világháború után több mint 1200 darabnak a Szovjetunióba — részben jóvátételre — való szállításával érte el tetőpontját. Teljes gyárberendezések Nagy és igen szerteágazó munkát adott a mezőgazdasági szeszgyárak, szeszfinomítók, abszolút-alkohol előállító berendezés motalkó gyártásához, cukor- és konzervgyári, valamint a nehéz vegyipari és ásványolajipari különböző berendezések gyártása is. A Péti Műtrágyagyár gépi berendezéseinek nagy részét, a nagy ammoniákkompresszorokat is beleértve, továbbá a lispei nyersolaj krakkolására szolgáló berendezést is, továbbá a csepeli és az almásfüzitői olajfinomítók 35 m magas és kb. 2,5 m átmérőjű atmoszferikus lepároló tornyait is a Láng-gyárban készítették. Bizonyos mértékű úttörőmunkát végzett a gyár, amikor konzervgyárterendezési vonalon a paradicsomlé-besűrítő berendezéseket is gyártási programjába illesztette. E berendezések kitűnő minőségű sűrítmény készítését tették lehetővé, ami a magyar konzervipart jelentős exportlehetőséghez juttatta. K munka gyümölcse tulajdonképpen csak a második világháború után érett meg és vezetett ilyen berendezések tekintélyes mértékű exportjához. Az 1930 — 33 évek közötti gazdasági válság idejében, amikor a gyár foglalkoztatottsága és dolgozó létszáma minimumra zsugorodott, a foglalkoztatottság fenntartására még további gyártási ágakat kellett felvenni ; a kormány kívánságára a síknvomó gyorssajtó gyártását, amely különben az ezeket eddig előállító Wörner-Gépgyár felszámolása következtében hazánkban teljesen megszűnt volna és textilgépek, közöttük selyemszövőszékek és nvüstösgépek gyártását is. A válság elmúltával végre jobb idők következtek be a gépiparban és a második világháborút megelőző években a foglalkoztatottság is javult. A háború kitörésekor, 1939-ben, a gyár minden osztálya bőven el volt látva munkával, s a gyártás még az ezután következő években is teljes erővel folyt és csak Budapest hadszíntérre válásakor szűnt meg. A második világháború utolsó szakaszában a teljesen fából épült vashordó 285
