Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv
A gyár fejlesztése Emez új gyártási ágak bevezetése a műhelyek nagyarányú bővítését és a szerszámgéppark lényeges korszerűsítését tette szükségessé. Ekkor, 1908-ban építik Lángék új 16 m fesztávú, 30 tonnás villamos darukkal ellátott, a kor akkori vívmányainak megfelelő nagy gépszerelő műhelyüket és a 30 t egységsúlyig terjedő szürkevasöntvények előállítását lehetővé tevő, kéthajós, ugyancsak villamosdarukkal bőven ellátott új vasöntödéjüket. A dolgozók létszáma ebben az időben kb 700-ra emelkedett. E nagy beruházások tőkeszükséglete azonban végre mégis a régi elvek feladását hozta magával és nem kis lelki tusa után Lángék eddigi, teljesen családi kézben levő vállalatukat a Magyar Általános Hitelbank közbejöttével 1911-ben részvénytársasággá alakították át, aminél a részvénytőke 25%-a a bank tulajdonába ment át. A vezérigazgatói tisztet Láng Gusztáv töltötte be és viselte azt a következő 37 éven át, Láng László az egyik alelnök lett. A részvénytársasággá válás a gyár vezetőségének addigi szellemében változást nem okozott. Azonban az ekkor már 73 éves „öreg úr” az új helyzetet mégiscsak nehezen volt képes elviselni, az ügyek intézésében való részvételtől lassan visszavonult és 1914. január 1-én meghalt. Láng László páratlanul szerencsés harmóniával egyesítette magában a kiváló technikust, a tervező és építő mérnököt, a körültekintő energikus üzemvezetőt és a jó üzletembert. Ezeken kívül azonban melegszívű munkaadó is volt, aki dolgozóinak ügyes-bajos dolgaiban mindig kész volt segítséget vagy tanácsot nyújtani. Minden dolgozóját — még akkor is, amikor a létszám már 300 fölé emelkedett — személyesen ismerte, a régebbiek családi viszonyai is mind ismeretesek voltak előtte s tehetségesebb fiaik különleges nevelését anyagiakkal és összeköttetéseivel támogatta. Az lebegett szeme előtt, hogy dolgozói részére a gyártól valamilyen nem messze fekvő helyen lakótelepet létesítsen, de ebben halála megakadályozta, úgyhogy ebből csak két, egyenkint négylakásos ház épülhetett meg. Sajnos, a sors nem kímélte meg már elég fiatal korában bekövetkezett testi megrongálódásoktól és hosszadalmas betegségektől sem. Nem volt még 45 éves, amikor egy üzemi belesetnél mindkét lába úgy sérült meg, hogy a gyógyulás után csak botra támaszkodva tudott járni (későbbi éveiben már két botra volt szüksége.) Ennek ellenére energiáját, munkakedvét és intézkedőképességét sohasem veszítette el, rossz lába és nehéz járása ellenére a műhelyeket és az irodákat majdnem minden reggel végigjárta s nem volt rendellenesség, amelyet észre nem vett volna. Ilyenek láttára nemegyszer elragadta a hév és elégedetlenségének nemegyszer adott nem éppen enyhe kifejezést. Később azonban mindig talált valamilyen ürügyet, hogy a véleménye szerint esetleg túlszigorúan megítélt munkatársát kárpótolja. Szigorúsága ellenére dolgozói 281