Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv

A szerkesztés és gyártás kitűnő összehangoltságát az jellemezte a legjobban, hogy különösen első példányként készülő nagy gépeknél, azok nagy öntvényeit már az öntődében formázták, amikor kisebb szerkezeti csoportjai, pl. vezérmű, szabályozó, hajtórúd, dugattvúrúd-tömszelencék és hasonlók még szerkesztés alatt, a rajztáblán voltak. Ennek ellenére minden egyezett és csak így volt lehetséges — az egyre fokozódó foglalkoztatottságnál — a rendesen igen rövid szállítási határidők betartása.

A szerkesztő iroda a folyó gyártás szerkesztési igényeinek ellátása mellett a gőzgépben lejátszódó körfolyamat továbbfejlesztésével is foglalkozott. Megszerkesztette a kisebb, kb. 100 és 300 lóerő közötti kétszeres expanziójú kéthengeres gépek belső hatásfokának a növelésére és az előálh'tási költségek csökkentésére hivatott ún. egyenáramú (Stumpf-rendszerű) egyhengeres gőzgép típusait, amelynek fő jellegzetességei a kieresztő szelep feladatát helyettesítő, maga a hosszú dugattyú által vezérelt, a henger közép-kerületén elhelyezett gőzkilépő-nyílássorozat és a belépő gőznyomásig emelkedő nagy kompresszió voltak. (Az egyenáramú jelző nem tévesztendő össze a villamosságban használatos azonos jelzővel. Az egyenáram itt azt jelenti, hogy a gőz a beeresztő szelepből irányváltoztatás nélkül jut a kiömlő-nyílásokba, ellentétben a hagyományos gőzgéppel, ahol a gőz a beeresztő szelep alatt levő kiömlő szelepbe csak 180 fokos irányváltozással jut vissza, ami súrlódási többletet és ezáltal veszteséget jelentett.)

A gőz körfolyamat összes termikus hatásfokának a megjavítására irányuló törekvés külföldön elsősorban a beömlő gőzhőmérséklet növelésére vezetett, aminek csak a nagynyomású henger kenésére szolgáló olaj gyulladási pontja szabott 300° C-val egyelőre felső határt. A gőzgépek nagyságával és gőzigényével egyelőre lépést nem tartó kazánokat tehát túlhevítővel látták el. Ebbe a fejlődésbe a Láng gyár az öntöttvas bordáscsöves ún. Schwörer-féle gőztúlhevítő gyártásának a felvételével kapcsolódott be, amiről később a túlhevítés fokozódásával a sima acélcsöves túlhevítők gyártására tért át. A magas gőzhőmérséklettel annak a gazdaságosságra gyakorolt kedvező hatása mellett azonban kiviteli nehézségek is jelentkeztek, a gőzgépnek a gőzzel érintkező egyes öntöttvas-elemei nagyobb hőtágulásai miatt, pl. ennek következtében az eddig használatos tehermentesített kétüléses beeresztőtestszelep-testek már nem feküdtek fel mindkét ülésükön, aminek gőzáteresztés és gőzfogyasztásromlás lett a következménye. Mindennek kiküszöbölésére szerkesztették meg az egvüléses, dugattyúsán vezetett tehermentesített beeresztő-szelepet, és látták el azokkal újabb gőzgépeik nagynyomású hengereit.

A gőz körfolyamat további gazdaságosabbá-tételére vették fel a Green-féle öntöttvas simacsöves, a kazánból kilépő füstgázzal fűtött tápvízelőmelegítő (economiser) gyártását. Az 1910-es évektől kezdve a gőzgépgyártás az időközben előretörő gőzturbina-, dieselmotor és gázgépgyártás hatása alatt lassan háttérbe szorult és helyét fokozatosan az utóbbiak gyártása töltötte be. Ez a

18 Műszaki nagyjaink 1.

273