Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc
tak s ellenvélemény csak az ő szobáján belül hangzott el. Mert ezekre kíváncsi volt és az így lefolytatott viták eredményeként mindig az ügy győzött. Viszont nem szívelte a ,,főnök”-kel a plénum előtt való vitákat. — Szigorú, sok munkát megkövetelő, ma azt mondanánk: maximalista követelésű, soha el nem érzékenjmlő főnők volt, de az osztályozásnál biztosan a jó főnök rangjára emelte mindenki önmagában — még akkor is, ha különösen a nagy motorkocsikampány idején csak ritkán vagy sohase találkozott vele. Mert mindenki érezte, hogy van főnöke, aki irányítja munkáját, foglalkozik és törődik vele. Mint említettem, ezek a tulajdonságai vezettek arra, hogy kerülje a nyilvánosságot s nevének itt-ott forgalomba hozatalát. Láttuk, egyesületi életet nem élt, előadásokat nem tartott s irodalmi működése is inkább csak kimondott felkérésre történt a MÁV „szaklapjának” a Magyar Vasúi Közlekedésnek hasábjain. Ezek az írásművek: „Mechanikus vagy elektromos erőátvitelt alkalmazzunk-e a motorkocsikon? (1929. IV. 25.), „A vasúti kocsiépítés fejlődése” (1929. XII. 25.), „A motorüzem térfoglalása a személyforgalomban” (1935. I. 1.) — Külön érdekességű az Internationaler Strassenbahn- und Kleinbahnverein (Nemzetközi Közúti Vasúti és Kisvasúti Egyesülés) 1925-ben Budapesten tartott III. nemzetközi kongresszusára készített jelentése (Bericht): „Die Wagen der Noord-Zuid-Hollandsche Tramweg Maatschappij (A Holland Észak- Déli Közúti Vasút Társaság Kocsijai)”. Mindegyik teljes egész az összes szükséges ismeretekkel, tényekkel, de semmi többel. — Viszont igazi és tartalmas „irodalmi működést” fejtett ki a gyáron belül a vasutakhoz, megrendelőkhöz szánt tanulmányaiban és részben a Ganz-Közleményekben egyes fontosabb fejezeteknél. Nagy szerencséje a magyar műszaki társadalomnak s ezen belül is a gördülőanyaggal foglalkozóknak, hogy élete utolsó éveiben megírta ,,A Ganz-gyár motorkocsi gyártmányai” című hézagpótló értékes művet, mely a Járművek, Mezőgazdasági gépek folyóiratban jelent meg 1955. évi 10., 11., 12. és 1956. évi 1. számaiban. (Ennek ábrái pótolják az e megemlékezésben hiányzó képeket.) * Ennyi tevékenységet, ilyen nehéz munkában eltöltött életet látva joggal vetődik fel a kérdés, volt-e és milyen magánélete Zámor Ferencnek. Egy kiegyensúlyozott magánéletnek lehettek tanúi azok, akik ezt közelről láthatták. E kis megemlékezés elején már utaltam itt-ott erre is. — A rendkívül szerencsés párválasztás után ideális családi életet élt feleségével és leányával. Szabadidejét nem barátokkal, nem is kávéházban, sem társasvacsorákon, de még egyesületek ülésein sem töltötte el, hanem a családjával. Boldog nagyapa és dédapa lett. Mindezt a kiegyensúlyozott lelkivilág, a szépművészetek, az irodalom iránti érdeklődése, a sport, a szabadban való mozgás szeretete adhatta. A nagy családi séták a budai hegyekben, a rendszeres távúszás, evezés még igen idős 256
