Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc
dívó tarokk, de különösen sportszenvedélye is akadályozták, hogy a kitűzött vizsgahatáridőket betartsa. 1897-ben indult meg Magyarországon hódító útjára a futball. A minden újért, de különösen a sportért lelkesedő fiatal Zámor Ferenc a Műegyetemi Futball Club II. csapatának kapitánya, az I. csapat félelmetes hátvédje volt. Itthon osztrák csapatokat vertek meg 3:0, 3:1 eredménnyel és hazai viszonylatban a Budapesti Torna Club (BTC) csapatával voltak egy szinten. Az I. oszt. csapat tagjaként járt csapatával Wienben, Grazban, Prágában stb. Ha pillanatnyilag szomorú is, hogy kissé elmaradt a tanulásban, talán éppen ez lett neki is és később a magyar vagonipamak, a motorkocsi-gyártásnak is a szerencséje. Hogy ne vesszen el ugyanis egészen életéből a félbe maradt tanév, 1899. február 16-án belépett a Ganz-gyár vagonosztályába. — Vajon főnöke, a német származású Jäger Móric gondolta-e, hogy az ifjú, aki még mérnöki oklevél nélkül kezdte meg munkáját, egyike lesz azoknak, akik egykor a gyárat úgyszólván a csődtől mentik meg? Gondolták-e a vidám — majdnem mind bajszos-szakállas — kollégák, hogy a fiatal „kartárs” egyszer főnökük lesz és nem protekcióból, nem családi összeköttetésből ? De vajon gondolt-e ő maga is arra. mikor éppen a gőzmotorkocsik munkáihoz osztották be, hogy egykor — 25 év múlva — a motorkocsik tervezése, eladása, üzeme az ő vezérlete alatt indul meg? — Mint látni fogjuk a bekövetkezett események nem a véletlenek összjátékából, hanem a céltudatos munka szüleményeként jelentkeztek. * A gyári munkával párhuzamosan tanult, majd teljes idejét a műegyetemnek szentelve 1901-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. A szigorlat után technológiai tanulmányúton vett részt. Szombathely, Szentgotthárd, Graz, Semmering, Ternitz, Baden, Wien, Győr nevezetesebb gyárait, technikai alkotásait ismerhette meg. Ezután, október 1-én kötelező katonai szolgálatra vonult be s 1902- ben tette le a tartalékos tiszti vizsgát. Tanulástól, katonai szolgálattól szabadulva kereste az elhelyezkedési lehetőségek közül azt, amely legjobban megfelelt elképzeléseinek. Őt is, mint annyi kortársát — sőt a mai nemzedéket is — a motor vonzotta legjobban. így lépett be 1902. október 6-án a Ganz-gyárba — most már véglegesen — és a motorosztál von kezdte mérnöki pályáját. Fizetése az akkori dekonjunktúrában — nagy volt a munkaerő-kínálat, kicsi a kereslet, — havi 75 (arany)korona volt. Az általános gazdasági pangásra, sőt krízisre jellemző, hogy 1896-ban 2493 vasúti járművet szállított a Ganz-gyár, viszont 1902-l en csak 851-et. Nem sokáig volt azonban a motorosztályon, mert régi munkahelyéről, a vagonosztályról felfigyeltek rá és „átcsábították” — havi 150 (arany jkoronás fizetéssel. Újra a gőzmotorkocsik munkaterületén működött; — vagonos maradt élete végéig, — ha vissza is kanyarodott élte delén a motorkocsikhoz. Még jellemzőül az akkori szokásokra: mint láttuk, 1902. október 6-ánkezdte 10* 243
