Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc
Zámor Ferenc, a Oanz-niotorkocsik kiváló tervezője. Zámor Ferenc Egy ország iparának fejlettségét vagy a rendelkezésre álló természeti kincsei — energiahordozók, nyersanyagok — vagy tudósainak, mérnökeinek, műszaki dolgozóinak szakmai tudása, ötletessége, találékonysága, lelkes, kitartó munkája határozzák meg. Hazánkban az első világháború előtt még akadtak kiaknázható természeti kincsek, de a háború után — mint tudjuk és tapasztaljuk — erősen csökkent az ipar műveléséhez szükséges nyersanyag és energiaforrás. A magyar műszaki gárda ezt a hiányt lelkes, magasszintú, intenzív munkájával igyekezett és igyekszik pótolni. Egy-egy iparág élretörése, exportképessége ennek a céltudatos tevékenységnek volt az eredménye. A magyar motorkocsigyártás és -export a kimagasló eredményeket nagyrészt Zámor Ferenc mérnöki szaktudása, célratörő, de előrelátó, kitűnő gazdasági és műszaki érzékű munkája, kereskedelmi éleslátása és nem utolsó sorban szervező képessége révén érte el. Éppen ezért az itt következő rövid életrajza nem csak az ő emlékének szerény márványköve, hanem tanulság is az ifjabb nemzedék számára, hogy példája nyomán hasonló eredményeket érhessen el. Zámor Ferenc szerepe a vasutak motorizálása terén olyan volt, hogy — mint egv messzcszakadt munkatársa írta — „ahol Ganz-motorkocsi jár ezen a világon, ma is minden megtett kilométerével az ő emlékének áldozik”. Valóban, ahol a vasutak motorizálása megindult, oda — mindenhova — eljuttatta közvetlenül vagy közvetve helyes elgondolásainak sugarát. Az idők távlatában, az azóta szerzett jó és rossz tapasztalatok birtokában még jobban tudjuk értékelni tevékenységének nagyvonalúságát és eredményeit. * Zámor Ferenc 1877. október 14-én a pozsony-megyei Bazinban született. Edesatyja közszolgálatban állott mint jogász, később törvényszéki bíró, aki több gyermeke közül Ferenc fiát kezdettől fogva mérnöki pályára szánta. Családi nevük akkor az idegen hangzású Zsabokrszky volt, melyet a felnőtt Ferenc és testvérei magyarosítottak Zámor-ra. Az élénk eszű kisfiú hatéves kora előtt került iskolába Pozsonyban, ahova a család beköltözött. Ugyanitt Itt Műszaki nagyjaink I. 241
