Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Terplán Zenó: Dr. Pattantyús Ábrahám Géza

1. ábra

Pattantyús A. Géza nem sokkal halála előtt, vizsgáztat

lenebb volt (1. ábra). Nevelőmunkáját nemcsak az egyetemi katedráról és tanszékén végezte, hanem erre minden alkalmat megragadott: a fehér asztalnál, a diákkolégiumok látogatása során, szerkesztői tevékenysége közben, a sporton át, a Műegyetemi Zenekarban és a Sportrepülő Egyesületben, amelynek tanárelnöke volt.

Tanszékvezetésében sok-sok fáradozásával, a gondok vállalásával és rengeteg munkával mutatta azt, hogy a magasabb munkakör nem lehet az ember számára más, mint lehetőség a több felelősség vállalására, a másokról való gondoskodásra (2. ábra).

Már az eddig ismertetett munkássága is rávilágít sokoldalúságára. Jellemzőül tekintsük át a szorosabban vett tudományos pályafutásának kiemelkedőbb állomásait és azok tárgykörét. 1912-ben elnyeri az egyetemi műszaki doktori címet ,.Elektromos hengerjáratok üzemének vizsgálata gyorsulások alapján” c. disszertációjával; 1921-ben magántanári habilitációt kap ,.Elektromos üzemű felvonók és energiakiegyenlítő szerkezetek” tárgykörből; 1942- ben a Magyar Tudományos Akadémia pályadíját nyeri el ,,Vízszolgáltatás

218