Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Terplán Zenó: Dr. Pattantyús Ábrahám Géza
Pattantyús Ábrahám Géza az áramlástan és a vízgépek elméletének továbbfejlesztője, a mérnök nemzedékek kiváló nevelője. Pattantyús Á. Géza életalkotásai és műszaki oktató munkássága 1885. december 11-én született Selmecbányán. Apja orvos, anyai nagyapja főiskolai tanár volt. A rokonsághoz tartozott Th. Pöschl bécsi matematika p’ ofesszor. Nagybátyja, selmeczi Pöschl Imre a Budapesti Műszaki Egyetem elektrotechnika professzora volt, öccse Pattantyús Á. Imre pedig a soproni, később a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen volt egyetemi tanár. Gépészmérnöki oklevelet (1907), majd műszaki doktorátust (1912) és egyetemi magántanári képesítést (1921) a Budapesti Műszaki Egyetemen (akkor József Műegyetem) szerzett. 1907-től tanársegéd Zipernovszky Károly professzor mellett az „Elektrotechnikai” tanszéken, 1912-től adjunktus Herrmann Miksa professzor mellett a .Gépelemek” tanszékén ; 1918-tól meghívott előadó volt először a „Gépelemek”, majd az „Emelőgépek” c. tantárgyakból. Egyetemi pályafutása mellett magánmérnökként is dolgozott 1909 és 1930 között. Közben 1910-ben Ganz-gyári ösztöndíjjal tanulmányutat tett Németországban, Angliában és az USA-ban. Jól beszélt németül, angolul és franciául. Első szakcikke 1909-ben jelent meg, 1956-ban bekövetkezett haláláig csaknem 100 tudományos, illetve mérnöknevelésről szóló cikket, s — az újabb kiadásokkal együtt — 36 szakkönyvet írt és mintegy 150 fontos műszaki szakértésben vett részt. 1926-1:an a budapesti Műszaki Egyetem II. sz. Gépszerkezettani tanszékén rendkívüli, majd 1930-ban — rendes tanárrá nevezték ki. E tanszéken elődje a világhírű Bánki Donát professzor volt. Ez időtől fogva egész életét az új gépészmérnök generációk nevelésének, nagyszerűen felépített szak- és kézikönyvek, továbbá szakdolgozatok írásának, kiadványsorozatok és szaklapok szerkesztésének, sokirányú gépészeti szakértések készítésének, a magyar víz- L'épelmélet és vízgépgyártás felvirágoztatásának szentelte. Szakkönyvei közül kiemelkedik az 1927-ben megjelent „Emelőgépek”, az 1942-ben megjelent „Áramlástan” (amely azóta további két átdolgozott kiadást ért meg 1951-ben és 1959-ben „Gyakorlati áramlástan” címen), az 1944-ben megjelent „A gépek üzemtana”, amely életében hét, majd halála óta további három kiadást ért meg változatlan formában, s az utolsó, tizedik kiadással 215
