Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Gombás Tibor: Jendrassik György
gázturbináját szembeállította a kiforrott gőzturbinával, amellyel szemben az előbbit versenyképtelennek minősítette (46), [13], (47). A második világháború kitörésekor Jendrassik mindenképpen el akarta kerülni, hogy a német hadvezetés rátegye kezét gázturbinájára, amelynek jövőjét a repülés terén tisztán látta. Ahogy a háború előre haladt, mindjobban titkolózott az eredményekkel és az akkor tervezett repülőgép-gázturbináját csónakturbina fedőnévvel nevezte és a Cs típusjelölést adta neki. Közben a Ganz vállalatnál is egyre növekedett tekintélye, amit követett hatáskörének és rangjának emelkedése. Eddig osztályvezető volt, amit főmérnöki (1927), felügyelői (1930), főfelügyelői (1931), és igazgatói (1936) ranggal látott el, 1939. december 29-én kinevezték a vállalat helyettes vezérigazgatójának, majd pedig 1942. július 30-án vezérigazgatójának. A vezérigazgatóságot csak rábeszélésre, a vállalat érdekeiből vállalta el. Sikereit a Magyar Tudományos Akadémia is »elismerte és jutalmazáskép pen 1943. május 14-én levelező tagjának választotta meg. Székfoglalójára azonb an a háború miatt már nem kerülhetett sor. Budapest ostromát Kelenhegyi út 43. szám alatti lakásán vészelte át, amely bombatalálattól megsemmisült. Jendrassiknak és vele lakó családtagjainak nem lett bajuk, de egy véletlenül ott tartózkodó vendégük meghalt, egy másik pedig súlyosan megsebesült. Az ostrom további napjait a szemben levő japán követség óvóhelyén töltötte, míg átköltözhetett sógornője farkasréti lakásába, végül pedig 1945 tavaszán a Sándor utcában egy, a Múzeum kertre néző barátságos lakásban kötött ki. Az ostrom elmúltával mihelyt át lehetett jönni Budáról Pestre, megjelent a vállalat központját is magában foglaló romos Ganz Vagongyárban és mindenképpen igyekezett az újjáépítés programjába belekapcsolódni. Szakértő tagja lett annak a küldöttségnek, amely Moszkvában hivatva volt megállapítani a legsürgősebb tennivalókat. A megalakuló Nehézipari Központnál valami megtisztelő címet is kapott. Többször utazott a nyugati államokba is, hogy mint a Ganz vezérigazgatója újra felvegye azokat az üzleti kapcsolatokat, amelyeket a háború megszakított. Az egyik ilyen útjáról Svájcból hazahozott szakkönyveket megmutatva szomorúan állapította meg, hogy mennyit fejlődött a gázturbina a háború szolgálatában. Ezekben a könyvekben több hivatkozást talált az általa elért kezdeti eredményekre is. A fejlődéstől való lemaradás és számos tünet fokozatosan a kedvét szegte. Fájlalta sok munkatársának elveszítését is a háború következtében. Közöttük is talán legmélyebben érintette Huszár Béla halála, akinek özvegyét és árváit sokáig támogatta is. Néhány általa nélkülözhetetlennek tartott munkatársát sem tudta a szolgálatban megtartani. A legutolsó gyártási licencia eladása miatt is sok baja volt. Egy 1946-ban történt londoni útja alkalmával a licenciát a Sentinel angol cég vette meg, s Jendrassik György ezért itthon hol dicséretet kapott, hogy jó valutát szerzett az országnak, hol azzal vádolták, hogy adato-153
