Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Terplán Sándor: Csonka János

szaki jellegű emlékek. így pl. az a félelmetesen érdekes eset, amikor édesapja műhelyébe becsapott a villám és az üllő és kalapács összehegedt. A szegedi katasztrofális nagy árvíz idején 1879-ben azonnal Szegedre utazik és fáradhatatlanul részt vesz a mentési munkákban, bár az alsóvárosi Föld­műves utcában levő szülői ház sértetlen maradt. Kétéves külföldi utazása során kitűnően megtanul németül és franciául, így bárhol szívesen alkalmazzák az akkor már nagytudású szakembert. Mégis minden gondolata az, hogy szegény hazájának szolgálhasson, sokkal szeré­nyebb körülmények között, de itthon. Élete egyik legboldogabb napja, mikor megkezdheti a munkát a Műegyete­men, az egyszerű bérházban, hogy azután végigkísérje a szeretett főiskolát a Múzeum körúti új épületen át a nagyszerű budai Műegyetemig. Mikor a nagy vállalatok nyomására választania kell a jól jövedelmező és nagy jövővel kecseg­tető ipari munka és a szerény megélhetést biztosító felsőoktatás között, habo­zás nélkül az utóbbit választja. 1895-ben megnősül: feleségül veszi Winkler Johannát, Winkler Lajosnak, a későbbi világhírű gyógyszerkémikus professzornak testvérhúgát. Öt gyerme­kük születik. A három fiútól mérnököt nevel, olyanokat, akik nemcsak meg­becsülik, de értik is a fizikai munkát. A fiatal Bánki Donáttan korán felismeri a zseniális mérnököt és a hét éves korkülönbség ellenére köztük kifejlődött meleg barátság és együttműködés a legszebb példa lehet mindig mindenki előtt. Mint oktató és nevelő a magyar gépészmérnökök ezreinek háláját érdemelte ki. A kiváló szakmunkások százait képezte ki. A halála után felépült gyárában létesített iparos tanuló iskola is azért tudott felemelkedni az ország első iskolái közé, mert ott az ő szellemében tanítottak. A Gépipari Tudományos Egyesület dicséretes feladatot vállalt, amikor a technika nagy magyar úttörőinek életrajzát az utókor elé tárja. Ezzel talán elősegíti azt is, hogy a hivatalos helyeken is felfigyelnek az ezen a téren eddig elkövetett mulasztásainkra. Csonka János emlékét jelenleg csak Diósgyőr egyik utcája őrzi, valamint az Országos Műszaki Könyvtár előcsarnokában felállított mellszobra. Helyes lenne, ha szeretett szülővárosa, Szeged is méltó­képpen emlékeztetné az utókort nagy szülöttére. Hét évtizedes munkásságának színhelye: Budapest is fontos kultúrmissziót teljesítene, ha a hazai közönség és külföldi vendégeink figyelmét is felhívná Csonka János nemzetközi jelentő­ségű munkásságára. 137

Next

/
Thumbnails
Contents