Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Terplán Sándor: Csonka János

„nagy öreg” arcvonásain és a magas ívelésű homlok, mely mögött annyi nagyszerű és nemes gondolat született, nem árulja el évei számát.

Gépműhely a Budafoki úton (1938)

A 30-as évek második felében már annyi rendelést kapott Csonka János, hogy a műhely bővítése halaszthatatlanná vált. Sőt megvoltak végre a gyárrá fejlesztés lehetőségei is. Átmeneti megoldásként alkalmasnak látszott a Budafoki úton, a Műegyetem fizikai épületével szemben levő üres raktárhelyiség kikére lése és a műhely egy része ide költözött.

Meg kell említeni, hogy az aránylag lassú és óvatos fejlődés közvetlen oka elsősorban Csonka János rendkívüli puritánsága, lelkiismeretessége, szociális érzéke, humanitása volt. Erre a legjellemzőbb, hogy a huszadik század legnagyobb válságai idején: az 1928/29. évi mezőgazdasági, valamint az 1931. évi világgazdasági válság idején, az ő üzeme volt az egyetlen Magyarországon — beleértve az állami vállalatokat is — amely soha sem létszám-, sem bércsökkentést nem hajtott végre.

Csonka János puritánságára és óvatosságára jellemző volt az is, ahogyan a külföldi cégek ajánlatára részletekre vásárolt korszerű szerszámgépeket. A külföldi vállalat a megrendelés után azonnal szállította volna a gépet, Csonka János azonban csak az utolsó részlet befizetése után fogadta el azt.

Ahogy egykor Szegeden Tsonka Vince műhelyében egy családhoz tartozónak érezték magukat az összes alkalmazottak, úgy volt ez a Bartók Béla úti és Budafoki úti műhelyekben is. A „családfő” minden nap délelőtt és délután is megjelent közöttük, hogy tanácsaival segítse, bírálataival javítsa munkájukat. Amikor pedig hazatért, akkor sem a pihenés következett, hanem a sok eredeti gondolat rögzítése kedves rajzasztalánál.

Az eredmény természetesen nem maradt el. Egyre inkább kibontakoztak a végleges megoldás: a korszerű gyár körvonalai.

Gyáralapítás (1938— 1939)

A sok megrendelés, a rendelkezésre álló kitűnő mérnöki gárda, a kiváló, jórészt saját nevelésű szakmunkások és alkalmazottak megadták az alapot a létesítendő gyárhoz, hiszen az összlétszám, mely 1935-ben mintegy 100 főt tett ki, 1938-ban már 300 főre emelkedett.

Megindult a tervezés, melyben a még töretlen szellemi képességekkel rendelkező Csonka János nagy kedvvel vett részt. Egy hosszú és eredményes munkás élet minden értékes tapasztalatát igyekezett átadni fiainak, munkatársainak, hogy a gyár berendezése minél korszerűbb legyen, hogy a gyártási profilt reálisan állapítsák meg és végül, de nem utolsósorban, hogy mindent takarékosan, gazdaságosan tervezzenek meg, a rendelkezésre álló szerény anyagi lehetőségekhez igazodva.

135