Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Terplán Sándor: Csonka János
ban. A motort és a hajtóművet maga Csonka János készítette. A motor furata 112 mm, lökete 130 mm volt. Az alvázat a Röck-gjáx, a kocsiszekrényt a posta mérnökének irányításával Glattfelder Jakab kocsigyáros készítette. Ez a kocsi is mindenben kielégítette a hozzá fűzött várakozást, sőt általános volt a vélemény, hogy az akkor már mind sűrűbben látható külföldi autók között is Budapest legszebb kocsija volt. Nevezetes szerepet játszott nemcsak a magyar autógyártás, hanem bizonyos értelemben a magyar autósport történetében is az a két 16 LE-s személygépkocsi, amelyet a Posta ugyancsak 1908-ban rendelt Csonka János tervei szerint a Röck-gyártól. A hajtóművet ismét csak maga készítette. Különös jelentőséget nyertek ezek a kocsik azért, mert ezek voltak az első magyar gyártmányú gépkocsik, melyek nemzetközi autóversenyen szerepeltek, mégpedig sikeresen. A versenyt a Német Autó Club írta ki 1909-ben, a Magas Tátrán keresztül vezető Berlin — Zsolna — Budapest — Berlin útvonalra. A nehéz feltételű verseny, a Prinz Heinrich Fahrt, sebességi versennyel összekötött megbízhatósági verseny volt. Az egyik kocsi, amelyet ifj. Rock István vezetett, hibapont nélkül végzett és helyezést ért el. A második kocsit Haltenberger Samu vezette. Ez egy mágneshiba miatt kiesett a versenyből, de egyébként hibapont nélkül tette meg a távot. Az elért eredmény az erős nemzetközi konkurrenciában nagy sikernek számított és ekkor merült fel a gondolat az Automobil Clubban, hogy magyar autógyárat kellene alapítani. Hiába volt azonban Csonka János áldozatkészsége, rátermettsége, szervezőképessége, a „nagyok” szűkkeblűsége miatt a gyáralapítás elmaradt. Ez lehetett Csonka János életének második nagy csalódása, a porlasztó-szabadalom mások hibájából történt elvesztése óta. Az akkori vállalkozók rövidlátása miatt a magyar ipar legnagyobb lehetőségeit vesztette el azon a területén, mely rövidesen a legkiterjedtebb iparág lett az egész világon. Kisautók (1909—1912) Csonka János megint magára maradt tehát, de mint annyiszor az életben, most is győzött műszaki jövőnkbe vetett hite, szívóssága, kivételes akaratereje. Most egyhengeres, 4 LE-s kisautót szerkesztett. Ebből a kiskocsiból 1909-ben három darabot készített. Maga gyártotta a motort, a hajtóművet, az alvázat és a kocsiszekrényt is. A motor hengerfurata 90 mm, lökete 100 mm volt, a sebességváltóval egy tömböt alkotott és termoszifon hűtése volt. Jelentős újítás volt rajta, hogy elhagyta a lánchajtást és kardánhajtást alkalmazott. így ezek voltak az első kardános gépkocsik hazánkban. A rendkívül jól sikerült, jóvonalú kiskocsik valóságos gyöngyszemei voltak a Csonka-&utők sorozatának. A 14. ábra az 1909-es kisautót mutatja a mai Műszaki Egyetem kertjében, a volánnál Csonka Jánossal. A három kocsi hamar gazdára talált: egyet a Posta, kettőt a Fővárosi Villa -126
