Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)
Átdolgozás
A Fővárosi Bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy csupán azt vizsgálta és állapította meg, hogy a felperes müvei szerzői jogi oltalom alatt állnak-e, mig elkészítésük technológiájára vonatkozólag arra a következtetésre jutott, hogy arra nézve sem a felperes, sem más szerzői jogi oltalmat nem igényelhet. Az előállítás technológiája ugyanis az Sz j t, illetve végrehajtási rendeletéi szerint önmagában oltalmat nem élve-z, Meghatározott gyártási technológiai eljárás, mint műszaki alkotás, nem az Szjt, hanem az 1969, évi II, tv oltalma alatt áll, feltéve, hogy a műszaki megoldás megfelel az utóbb idézett törvény 2-5, §ában foglalt előfeltételeknek, s arra az OTH szabadalmi oltalmat biztosit. Megállapította, hogy az alperes a babák előállításával felhasználta a felperes szerzői jogi oltalom alatt álló iparművészeti alkotásait, A felhasználásért a felperest tervezői dij és a felhasználástól függő összegű továb bi szerzői dij illette volna meg, amelyet az alperes nem fizetett meg és amelynek megfelelő összegű kártérítés megfizetésére a bíróság az alperest kötelezte. Mivel nem volt bizonyíték arra, hogy az alperes a gyártás megkezdésekor a felperes jogi oltalom alatt álló alkotásait ismerte, a bíróság birság kiszabását mellőzte, A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét jogalapjában helyben hagyta /ezt fellebbezéskor már az alperes sem vitatta/, összegszerűségében azonban a felperes Jávára - fellebbezésének részben helyt adva - megváltoztatta. Vitás volt ugyanis, hogy mennyi azoknaK a babáknak a száma, amelyeknél az utánképzés megvalósult. Az alperes ezt a számot a legyártott babák 1/3 részében jelölte meg, amelyet a Fővárosi Bíróság ellenbizonyítási indítvány hiányában elfogadott, A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra 62
