Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)

Fordítás

azonos az ő forditásával. A nyerstordító kérdése tehát az, hogy erkölcsi és anyagi elégtételt követelhetne a színháztól.

A Testület véleménye szerint a panaszos fordítását olvasva könnyen meg lehet állapítani, hogy az minden fordítói leleményt nélkülöző, szó szerinti nyers szövegfordítás, könyvi megjelenésre, vagy színpadi felhasználásra alkalmatlan. Ebben különbözik a műfordító munkájától, amely alkalmas arra, hogy magyar színpadon megjeleníthető legyen. Ebből következik, hogy a két fordítónál nem az egyezések, hanem a különbözőségek a lényegeseké Az egyezések többségükben olyanok, amelyek harmadik fordítónál is ismétlődhetnek, hidz a magyar köznyelven irt párbeszédeket sok esetben nehezen lehetne más magyar szavakkal tolmácsolni. A műfordító fordítása a nyersforditóétől adott esetben abban is eltér, hogy változtatásaival a darabot alkalmassá tette a szinház elképzeléseinek megfelelő bemutatásra. A nyersforditó csak a Magyar Színházi Intézettel állt jogviszonyban és e jogviszony alapján teljesítette a már említett nyersforditói munkát. A színházzal nem állt jogviszonyban, az nem őt, hanem az említett műfordítót bízta meg.

Miután a Testület megállapította, hogy a panaszos fordítása nyersfordítás és kétségtelen egyezései ellenére sem azonos a szinház által felhasználásra került műfordítással, idézi a 9/1969. /XII.9./MM sz. rendelet 3. § /2/ bekezdését, amely szerint a nyersfordítás "szerzői jogi védelemben nem részesül".

Bármely fordítás felhasználására külön szerződést kell kötnie a felhasználónak /színház, rádió, televízió, könyvkiadó/ és a fordítónak, amennyiben kölcsönös jogaikat és kötelezettségeiket biztosítani akarják. A felhasználó természetesen - még akkor is, ha a tervezett fordítandó műről van már nyersfordítás - azzal a fordítóval állapodik

53