Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)

A szerző

változtak, számtalan variánsuk él a gyakorlatban. A lejegyzés maga nem szerzői tevékenység, még akkor sem, ha az különbözik az adott dallam más variációban található lejegyzésétől. '

A perben becsatolt és a felperes által szolgáltatott ének-zongora letétekhez, illetőleg egyszerű dallamlejegyzésekhez képest a II. r. alperes által készitett partitúra szerzői jogi védelem alá eső, önálló művészeti alkotásnak tekintendő. A II. r. alperes feldolgozása felhasználja azt a liturgikus dallamkincset, amelynek ismert szerzője nincsen, ezt olyan fokon tolmácsolja, amely már önálló szerzői alkotásnak minősül.

A zenekari anyag túllépi a hangszerelés mértékét. A II. r. alperes a dallamokat uj zenei közegbe helyezte, azok müzenévé váltak s ezáltal megváltozott a funkciójuk. Nem veszitették el ősi jellegüket, de másképp funkcionálnak, mint ott, ahol bizonyos szertartások vagy világi események velejárói voltak.

A hanglemezboritón a szerkesztő nevét általában nem szokták feltüntetni, esetenként előfordul. A műsoros kazettára vonatkozóan magyarországi gyakorlatról még nem beszélhetünk, mert aránylag kevés műsoros kazetta jelenik meg. A kazetta méreteinél fogva sem várható el a szerkesztő nevének feltüntetése. Ezzel szemben a műsoros kazettán az előadóművész nevét általában feltüntetik, sőt, adott esetben ez jelentheti a legfőbb vonzerőt.

A Legfelsőbb Biróság a Testület véleményét csak részben fogadta el. A Testület véleményének abból a megállapitésából kiindulva, hogy a hanglemez szerkesztése ritkán igényel olyan fokú szerkesztői tevékenységet, amely már szerzői alkotásnak minősül, további szakértő meghallgatását rendelte el, és a felperes munkásságára nézve az ő' szakvéleményét fogadta el. Eszerint "a felperes tevékeny-* sége a tudományos szerkesztőmunka kategóriájába tartozik,- 35 -