Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)

Jogosulatlan felhasználás

A 9/1970. /VI.25./MM sz. rendelet szerinti száza­lékos dij kifizetésére ugyanezen rendelet 5. § /A/ bekezdé­sében foglalt szabály alapján akkor kerülhetne csak sor a gyakorlatban, ha többszáz kerámia-plakettet gyártott volna az alperes, mert még öt-öt példányban történő gyártás ese­tén is a szerzői dij a tervezési dijban bennfoglaltatik. A felperest tehát ebben az esetben sem illeti meg többlet­­dij ázás. Megjegyezte végül a Tanács, hogy mivel a felek között szerződés nem jött létre, a tervezési dij esetleges kifizetése a 9/197o. /VI.25./MM sz. rendelet 2. § /!/ bekez désében foglalt szabály alapján sem felhasználási, sem tu­lajdonjogot nerrn biztosit az alperesnek. Az alperes a kerámiákkal és gipszmintákkal kap­csolatos kiadási kötelezettségét az első tárgyaláson a bi­­róság előtt elismerte, majd ezt követően a kerámiákat és gipszmintákat ki is adta. A perben a Pp. 2/A § /!/ bekezdése alapján az ügyész is fellépett és indítványozta a felperes kereseté­nek elutasítását. A felperes keresetét a biróság is alaptalannak találta. Megállapítása szerint az alperes a felperes müve­it nem felhasználás céljából vette át, hanem azért, mert a felperes alkalmazását tervezte és meg akart győződni arról, hogv a művész alkotásai milyen módon gyárthatók az alperes üzemében. Mind a művész, mind az alperes képviselője tisz­tában volt azzal, hogy a felhasználási szerződéseket Írás­ban kell megkötni, igy ennek elmaradása is bizonyította, hogy a kerámiák és a gipszminták átvétele nem irányult a <mü alkotások megvételére és felhasználására. 134

Next

/
Thumbnails
Contents