Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
II. fejezet. A budapesti metróhálózat kialakítása
jelentkezett. A tervekben lassan kibontakoztak a megvalósítás fő irányai. A tervek sorában Jób Imre hálózati elgondolása a következő. Ez azért érdemel különös figyelmet, mert benne jelenik meg először a délbudai szárnyvonal, amely a jelenlegi elképzeléseknek is fontos eleme (17. ábra). A Jób-féle tervek többnyire magasvasútként kívánták a városi gyorsvasúti hálózatot megoldani. A magasvasút vagy éppen az utca szintjén haladó gyorsvasút mindig az olcsóság csábító ígéretével jelentkezett és hívei többnyire elfeledkeztek súlyos hátrányairól. A magasvasút állandó dübörgése lakott területen igen kellemetlen, szinte elviselhetetlen zajt jelent. A vastraverzek erdeje a várost elcsúfítja. A viszonylag alacsonyabb megvalósítási költség ellenére nálunk ezért nem hódított teret a gyorsvasútnak ez a fajtája. Az utca szintjén vezetett gyorsvasút belső, sűrűn lakott területen — szintén komoly hátrányokkal jár — egyetlen előnye az olcsóság. A gyorsvasúti pályát sem gyalogosok, sem járművek szintben nem keresztezhetik. Aluljárók és hidak tömegét kellene azokon az útvonalakon beépíteni, ahol a gyorsvasút halad. A város belső főútvonalain ez a megoldás elképzelhetetlen. A szintben vezetett metróhálózat hatása olyan, mintha folyók lennének a főútvonalak helyén, ezeken a folyókon azonban nem csendes hajók, hanem zajos szerelvények száguldanának. Amikor az első ilyen elképzelések megszülettek, még nem volt előrelátható a közúti járműforgalom ugrásszerű növekedése. Figyelembe véve az egyre növekvő gépkocsiforgalom fokozódó közútigényét, az utcaszintben vezetett gyorsvasutat végképp el kell vetnünk. A metróhálózatra vonatkozó elgondolások a 30-as években tovább gyűrűztek és újabb terveket hoztak felszínre. Zelovich Kornél 1932- ben kiadott terve már az anyagi lehetőségekhez is jobban közelít. Szerényebb, csak a legfontosabb belső vonalakat érintő hálózati elképzelése teljes hosszában a föld alatt húzódott volna (18. ábra). Az elmondottakon kívül is számos terv készült, amelyek végül is oda vezettek, hogy a Főváros vezetősége kezébe vette a földalatti ügyét. Több munkabizottság létesült, amelyek összegezték a korábbi elgondolásokat és végül — 1942-ben — összefoglaló tanulmányt készítettek a metróhálózat kialakítására. A háború időszaka azonban eleve reménytelenné tette e terv közeli megvalósítását. A felszabadulás után 5 évnek kellett még eltelnie, hogy a metróépítés munkája meginduljon. Az 1942-ben készült terv volt az, amely kiindulópontja lett a nagyszabású munkának(19. ábra). * * 4G
