Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

I. fejezet. A városi közlekedés kialakulása, jelenlegi helyzete és jövője

8. ábra. Modern metrókocsi alumínium kocsiszekrénnyel (Torontó 1963)

Az első földalatti vasút új korszakot nyitott a városi tömegközlekedésben. Nevét azóta is viseli a világ valamennyi földalatti vasútja: a „metró” elnevezés az 1863-ban megnyílt londoni Metropolitan Line rövidített változata (9. ábra).

*

Ez az előrelátás meghozta gyümölcsét a következő generációk számára is. A londoni utcákon az elérhető utazási sebesség ma éppen akkora, mint 100 évvel ezelőtt volt. A város egyik végéből a másikba 4 óra alatt lehet eljutni gépkocsival, vagyis annyi idő alatt, amennyi a Hold kétszeri megkerüléséhez volt szükséges. Ugyanezt a távolságot metróval 1 óra alatt lehet beutazni.

*

Az a felismerés, hogy a tömegközlekedést az utcától független szinten kell lebonyolítani, nem vezetett mindenütt azonos megoldásra. Ma már természetesnek tartjuk, hogy a helyes megoldás a metró, amely föld alatti pályán halad. A születés pillanatában azonban — mint minden újnál — még nem volt bizonyos, hogy ez a megoldás jelenti a jövő tömegközlekedésének egyetlen útját. Voltak, akik más utakon keresték a megoldást. Ez a keresés mindmáig folyik, de a metrók rohamos terjedése — 1968-ban Frankfurt am Main-ban avatták fel a világ 35. városának metróját — azt mutatja, hogy ez ideig nem sikerült jobb megoldást találni.

21