Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VI. fejezet. A föld alatti terek építészeti kialakítása
102. ábra. A Népstadion állomás befejezetlen épületei. A bontókalapácsot nem kísérte a panaszos levelek áradata... és értelmetlen lenne egy épületet lebontani csak azért, mert az a következő nemzedéknek nem tetszik. Az építészet története számos olyan épületet ismer — ezek közül nem egy értékes műemlék —, amelyeket több generáció épített fel, mindegyik a maga stílusában folytatva a művet. Ez az épületcsoport azonban csak félig volt készen, amikor az építkezés 1954-ben megszakadt. Építészeti befejezésére 1963-tól 1967-ig számos változat készült. A gazdasági számítások azt mutatták, hogy az eredeti elgondolás szerinti befejezés költségének a fele elegendő egy korszerű irodaház építésére, a régi kupolaépületek vasbeton vázának felhasználásával (103. ábra). A két kupolacsarnok — amely a két állomáskijárat pénztárcsarnokaiként épült — egyébként is azon a helyen feleslegessé vált. Időközben ugyanis megváltozott az állomás funkciója is. Eredetileg az állomás kettős céllal épült, a metró és a föld alá bújtatott BHÉV közös állomása, egyben a metró végállomása lett volna. Ez a kiépítés azzal jár, hogy az utascsere, az átszállás a metró és BHÉV közös peronján, tehát a föld alatt bonyolódik le. A már ismertetett későbbi elhatározás, amely a metró végállomását a Fehér úthoz helyezte és az ebből folyó másik döntés, amely a BHÉV Fehér út—Baross tér közötti szakaszát megszüntette, új helyzetet 174
