Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

I. fejezet. A városi közlekedés kialakulása, jelenlegi helyzete és jövője

A sárga villamos kedves, megszokott színfoltja lett Budapestnek, mindmáig része a városképnek, a város atmoszférájának. Üjabb és újabb kocsitípusok jelennek meg, nagyobb sebességgel és nagyobb befogadóképességgel. A szerelvények sűrűn közlekednek, hogy az állandóan növekvő utastömeget elszállíthassák. A főváros vezetősége és a közlekedési vállalatok tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesznek a villamosközlekedés fejlesztésére. Megjelennek a csuklós villamosok, bevezetik a legkorszerűbb forgalomirányítási rendszereket, kiszélesítik a javítóbázist és tartós sínpályákat építenek.

... És egyre nagyobb a zsúfoltság, egyre több utas marad le a villamosról, az utazás mind hosszabb időt vesz igénybe. Valami nincs rendjén a tömegközlekedésben. A tömegközlekedés* visszásságai évtizedekig kenyeret adnak a karikaturistáknak. A panaszos levelek elárasztják az újságokat és a hatóságokat, az emberek bosszankodnak reggel és este, az utasok és kalauzok között napirenden vannak a szóváltások. A közlekedés vezetői sűrűn nyilatkoznak a sajtóban, rádióban és televízióban a fejlesztésről, a tömegközlekedés érdekében tett erőfeszítésekről és az utasok is sűrűn nyilatkoznak az utcán, a villamoson. ..

Baj van a jó öreg, sárga villamossal, mert bármennyire is fiatalítják, kiöregszik, szaporítják, de mégis mindig kevesebb lesz. Az utasszám növekedésével nem képes lépést tartani, a forgalom sűrűsége eléri a maximumot, már nem fér el több villamos a vonalakon és mégis kevés.

A villamos mellett más eszközök is vannak, amelyek utasokat szállítanak. Elsősorban az autóbusz szállít nagy tömegeket, de a trolibusz is segít a villamosnak.

Az autóbusz-közlekedés 1915-ben indult meg Budapesten. Az első autóbuszvonal az Andrássy úton (ma Népköztársaság útja) létesült, amelyet később a Kígyó térig (ma Felszabadulás tér) hosszabbítottak meg (5. ábra).

Az Aradi Gépgyárban készített első autóbuszok -— az egykori omnibusz utódai — tömör gumiabronccsal, benzinmotoros meghajtással, emeletes kivitelben készültek.

Az első autóbuszjárat gyakran megállt, nemcsak a megállókban, de a gyakori üzemzavarok miatt is. A menetrend sem volt nagyon szigorú — ha ismerős integetett, a vezető egy szivar ellenében két megálló között is fékezett... Sok probléma támadt abból is, hogy az omni* Tömegkö zlekedésnek a városi közlekedés azon fajtáját nevezik, amely közhasznú járműveken bonyolódik.

16