Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

VI. fejezet. A föld alatti terek építészeti kialakítása

Budapesten az esztétikai színvonal és a gazdasági szemlélet egyensúlya a következő felfogásban jut kifejezésre:

A föld alatti terek — a metró alagútjai, az aluljárók — építési költsége igen magas. A mélyépítési költségeknél a legszigorúbb takarékosságra kell törekedni és a föld alatti terek nagyságát a belátható távlati fejlődés figyelembevételével, a rendeltetés szabta követelmények alapulvételével kell megállapítani, megfelelő mértéktartással.

Az esztétikai kialakításnál viszont figyelembe kell venni, hogy az igen költséges építményekből a lakosság csak a burkolatokat látja, tehát az építmény jóságát és szépségét elsősorban az esztétikai megjelenés alapján ítéli meg. Az aluljáró felöltöztetése az építmény teljes költségének 5...10%-ába kerül, a színvonaltól függően. 2...3%-os megtakarítás tehát semmiképpen nem indokolja az igényes kialakításról való lemondást.

Ez a felfogás határozza meg a „föld alatti Budapest” jövőbeni képét, a föld feletti és föld alatti város esztétikai egységét. Budapest Európa egyik legszebb városa, amit egyrészt földrajzi fekvésének, másrészt nemzedékről nemzedékre szálló építészeti igényességének köszönhet. Maradandó, évszázadokra szóló alkotások esetén tehát különös felelősséget jelent a külső megjelenés, amely a tömegek számára a tágabb értelemben vett „otthon” légkörét jelenti. Az e téren érvényesülő felfogás Budapesten a szocialista humánum és a nemzeti hagyományok egybeolvadásának eredője.

*

Nem utánoztak senkit. Arra törekedtek, hogy a „Hely Szelleme”, amely minden városnak láthatatlan lakója, otthon érezze magát a föld alatti terekben is, éppúgy mint Budapest bármely más pontján.

Hogy ezt mennyire sikerült elérni, e terek használói, Budapest lakói hivatottak megítélni.

*

A metró állomásainak belső kialakításában az előbb említett elvek a következő megoldásban jutnak kifejezésre.

A Deák tér—Fehér út közötti szakaszon a mélyállomások jellege egységes. Az egységes stílus mellett az egyes állomások megjelenése más és más. Az eltérő megjelenés az eltérő szerkezeti kialakításból következik, azonban különböznek a burkolatok, de az azonos burkolatok is állomásonként eltérő színben jelennek meg (93. és 94. ábra).

A padlóburkolat minden mélyállomáson gránitból készül. A gránit — egyike a legdrágább kőburkolatoknak — kiváló, a metrónál elengedhetetlenül szükséges tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek hosszú távon a magas költségek megtérülését is eredményezik. A gránit ko-166