Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VI. fejezet. A föld alatti terek építészeti kialakítása
Ugyanakkor el kell fogadni, hogy egy létesítmény kialakításakor a funkció meghatározó tényező, amelytől az esztétika nem szakadhat el, nem élhet független, külön életet. Az esztétikai megjelenés nem korlátozhatja a funkció maradéktalan megvalósulását sem. Joga van azonban arra, hogy a szorosan vett funkción túlmenő és kizárólag az esztétika célját megvalósító eszközöket is használjon. Egy példa szolgáljon bővebb magyarázattal: A képzeletbeli aluljáró folyosó szélessége a várható utasforgalom pontos kiszámítása alapján 6 m, a funkcionális felfogás tehát pontosan 6 m szélességet enged meg. A hosszú folyosó unalmasságának enyhítésére az építész kirakatsort kíván elhelyezni a folyosó egyik oldalán. A kirakatot néző álló emberek azonban 75 cm-es sávot elvesznek a 6 m-es szélességből, csúcsforgalomban tehát torlódást okoznak, zavarják a folyosó eredeti funkcióját. Mi a teendő? Ha nem létesítünk kirakatot, a funkció nem szenved csorbát, de a folyosó sivár marad. Ha beépítjük a kirakatokat, a funkcionálisan szükséges szélességet leszűkítettük, megsértettük a funkciót. A helyes megoldás: 75 cm-rel szélesítjük a folyosót és beépítjük a kirakatokat. A 6,75 m széles folyosóból 6 m mindig a funkciót szolgálja, a szélesítéssel pedig — bizonyos költségtöbbletet vállalva — kielégítettük az esztétikai igényt, a hosszú, egyhangú falfelület megbontását. 91. ábra. „Utca” a föld alatt... 11-163
