Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

IV. fejezet. A metró alagútjainak építése

50. ábra. Mozgólépcső süllyesztőszekrény

A mozgólépcső-alagút felső részének építésére újabb módszerek is kialakultak. A Blaha Lujza téren először, majd a Kossuth L. és a Batthyány téren került alkalmazásra az ún. résfalas módszer, más néven milánói módszer (a milánói metró építésekor alkalmazták először). Előnye, hogy feleslegessé teszi az egészségre ártalmas túlnyomást és gazdaságosabb, mint a szekrénysüllyesztéses módszer.

Az eljárás föld alatti falak építését teszi lehetővé anélkül, hogy előzetesen nagyobb munkagödröt kellene kiásni. Csupán a fal helyét kell kitermelni egy speciális markolóval. A 15...20 m mély, 60 cm széles fal részére először egy hasítékot markolnak ki. Beomlás ellen — miközben a hasítékot mélyítik — bentonitzagyot öntenek a két földpart közé, amely megakadályozza annak beomlását. Amikor a kellő mélységű rés készen áll, belehelyezik a betonvasakat és kibetonozzák. Ha elkészültek a vasbeton falak, a közöttük levő földet is kimarkolják, és már áll a föld alatti doboz, amely a mozgólépcsőnek helyet ad (51 ...52. ábra).

Közvetlenül a mozgólépcső-alagúthóz kapcsolódik egy kétszintes építmény, amelynek alsó szintjén a mozgólépcső-gépház, felső szintjén pedig a jegyváltócsarnok és a mozgólépcsők „bejárata” helyezkedik el.

Ha a bejárat gyalogos aluljáróhoz csatlakozik, mindkét szint a föld alá kerül, ez esetben a felső emelet — jegy váltócsarnok — az aluljáróból nyílik. Ha nincs gyalogos aluljáró, a felső emelet épület formájában az utcaszintre kerül.

11G