Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
IV. fejezet. A metró alagútjainak építése
A felső félalagutat egészben kibontották és félkör alakú acélívekkel támasztották meg a földet. Naponta 70...80 cm alagút épült így, amely a bányászati módszernél elég jó teljesítmény. A talaj azonban — ahogyan az alagút előrehaladt — hirtelen „megváltozott”, illetve az előrehaladó alagút laza homokba jutott. Az építők azonnal biztonságosabb módszerre tértek át. A talajt egyidejűleg kisebb felületeken megbontó, ún. belga módszert alkalmazták, amely a hagyományos fa ácsolatot használja. E biztonságos módszert addig használták, amíg kijutottak a homokból, és a fejtési homlokon ismét megjelent az agyag. Fellélegeztek, mert a hagyományos, de biztonságosabb módszer sokkal több munka árán is lassabb előrehaladást eredményezett. Amikor a „régi jó” talaj ismét megjelent, visszatértek a gyorsabb építési módszerre. .. .És néhány méter előrehaladás után bekövetkezett a katasztrófa... Tompa moraj kíséretében egy hatalmas földtömeg összeroppantotta az acéldúcokat, egy embert maga alá temetett, ketten megsérültek. A lezúduló földtömeg homok volt, annak ellenére, hogy úgy látszott, az alagút elhagyta a homokot... Az alagút helye felett félelmetes nagyságú, kb. 200 m3-es üreg keletkezett. 2 napi megfeszített munka után a leomlott föld alól már csak a betemetett munkás holttestét lehetett kiemelni. A legsürgősebb teendő természetesen az üreg kitöltése volt, a felette levő épület megmentése érdekében. A kész alagútban 1 m vastag téglafalat húztak, a falba helyezett csöveken keresztül pedig cementhabarcsot préseltek az üregbe. Egy héten át folyt az injektálás, mire az üreg megtelt. Amíg az üreg feltöltése folyt, végig félteni kellett az épületet. A katasztrófa első pillanatától kezdve súlyos és felelősségteljes mérlegelés folyt, mi történjen a veszélyeztett épület több száz lakójával? Egyszerű és a legbiztonságosabb megoldás lett volna az épület azonnali kiürítése. Az 1952. évi lakáshelyzet mellett azonban a lakók elhelyezése és a kiköltöztetés végrehajtása komoly megpróbáltatást okozott volna. A bennmaradás kockázata — tömegszerencsétlenség — szintén beláthatatlan következményekkel fenyegetett. Hogy mégis a kiköltöztetés halogatása mellett döntöttek, abban a reményen kívül alapos műszaki megfontolás és a műszaki vélemények következményeinek bátor vállalása is segített. Hirtelen összedőlés nem következhet be, a katasztrófát megelőzi egy több napig tartó süllyedés. Ha tehát az épület süllyedését óráról órára regisztrálják, időben kiüríthető az épület; ha pedig süllyedés nem következik be mialatt az üreg kitöltése folyik, elkerülhető a lakók zaklatása, a pánik. Megszervezték tehát az épület folyamatos mérését: 2 héten keresztül óránként mérték az épület sarkainak magasságát és előkészítették az esetleges gyors kiköltöztetés feltételeit (szállítóeszközök készenlétben tartása, szükséglakások ki-101
