Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
I. fejezet. A városi közlekedés kialakulása, jelenlegi helyzete és jövője
I. Fejezet A VÁROSI KÖZLEKEDÉS KIALAKULÁSA, JELENLEGI HELYZETE ÉS JÖVŐJE Már az ókorban is voltak nagyvárosok, amelyekben százezrek éltek. Ezekben a városokban is közlekedtek, főként gyalogosan vagy lovon. A közlekedés jellege tipikusan egyéni volt — mondhatni magánügy — és természetesen senki sem gondoskodott arról, hogy a tömegek rendszeres közlekedési lehetőséghez jussanak. Ilyen igény valójában nem is létezett, mert nagyipari tevékenység híján, naponta munkába utazók sem voltak. Az otthonhoz kötött — mai szemmel kezdetleges — iparűzés városi közlekedés nélkül is működött. Ha a városi tömegközlekedés kezdetét keressük, a középkort is át kell ugranunk. A középkori város ipara még mindig nem szakad el a lakóhelytől és a középkori embernek sincs mindennapos utazási igénye. A városokat szűkre építik — egyrészt, hogy könnyebben védhetők legyenek, másrészt a távolságok csökkentése érdekében. A tömegközlekedés évezredekig nem fejlődött ki, és az ipari forradalom kezdetéig — mint kollektív emberi tevékenység — nem is létezett. A közlekedés fő eszköze a ló volt, akinek nem volt lova, csak gyalog közlekedhetett. A ló egyeduralma csak az ipari forradalom kezdetén kerül veszélybe, de a gépek korában is még sokáig tartja magát. * A technika fejlődése közben — hogy a lónál maradjunk — néha komikus ellentmondásokkal is találkozunk. Napjainkban a gépkocsi uralja a városi utcát, sokszor idegesítően nagy mennyiségben. San Franciscóban már az utcák szellőztetésén töprengenek, mert a kipufogógázok szélcsendes napokon „ráülnek” az utcákra. Rómában a gépkocsiáradattól nem lehet átkelni egyik oldalról a másikra és Londonban a nap bizonyos órájában a közlekedési rendőrök feladják a közlekedési káosszal való reménytelen harcot. ... És akkor Bécsben megjelennek a FIÁKEREK. A fényes keménykalap alatt büszkén feszít a fiákeres és a paták csattogása 9
