Bendzsel Miklós (szerk.): Iránytű a műszaki fejlesztéshez. Az iparjogvédelmi tájékozódás informatikai kalauza - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1997)
Információs stratégia
6.5. KÉPKEZELÉS ONLINE ÉS CD-ROM-ON Forradalmat hozhat a képkezelés online rendszerekbe való beépülése. Ennek sikere felgyorsítja a hagyományos - kivonatot is tartalmazó - bibliográgiai adatbázisok fejlődését, melyek a szabadalmi leírások fő ábráit is tartalmazzák majd. Elképzelhető, hogy akár a MIMOSA megjelenése előtt lesznek próbálkozások szöveges és képeket tartalmazó „duál módú" adatbázisok létrehozására (ilyen adatbázis például a francia INPIBREF). Elképzelhető, hogy a fejlődés már 1994- 1995 fordulóján eléri a nemzeti adatbázisok kiadóit (akár a magyar hivatalt is).7 Az már biztos, hogy a képkezelésben a G4-es tömörítés és a TIFF-formátum számít de facto szabványnak. A képkezelésben a hardverek fejlődését és diverzifikációját szorosan követő PATSOFT-fejlesztésekkel ellentétes tendencia is indul. Egyszerűbb hardverek támogatásával készülnek majd az adatbázisok. Az SVGA képernyőn egyetlen nagyítás után is jól olvashatók lesznek a szövegek. A PATSOFT-fejlesztésekben folytatódik a verseny a „legjobb" hardver megtalálásáért (mint tudjuk, ilyen persze továbbra sincs és nem is lesz). A gyorsítókártyák teljesítménynövelésével a szokásos 6-8 másodperc/lap sebességet átlagosan 3^4 másodperc alá szorítják le. A nyomtatásban elemi kívánalommá válik a kétoldalas nyomtatás, aminek köszönhetően a másolat és az eredeti szabadalmi leírás csak a nyomdai szakértők számára válik megkülönböztethetővé. A képkezelésre koncentráló programok közül a legambiciózusabbnak az FPD (First Page Disc - Címoldalak képmás lemeze) projekt látszik. A PCT-minimum szerinti dokumentáció vegyes módú CD-ROM-adatbázisban való publikálása a szabadalmi tárakban végzett kutatásokban korszakos változásokhoz vezethet, ami erőteljesen leértékeli a korábban nagy erőfeszítésekkel átosztályozott régi (az NSZO első kiadása előtt megjelent) dokumentumokat tartalmazó szabadalmi gyűjteményeket. A CAPRI-rendszer annak idején nagy nemzetközi erőfeszítés volt az 1920-1970 között kiadott szabadalmi dokumentumok átosztályozásának támogatására. A CAPRI-programban nagy hivatalok osztották fel egymás között az 1920-1970 közötti időszakban közreadott gyűjtemények NSZO-szerinti osztályozásának feladatát. A CAPRI azonban keresésre nem alkalmas adatbázis, hiszen segítségével mindössze az adott NSZO-jelzethez tartozó dokumentumok közzétételi számainak vagy lajstromszámainak listája jeleníthető meg. Ha az FPD-program képes időben mélyre visszanyúlni, a régi állomány kereshetőségében minőségi ugrás következik be - az FPD-adatbázis ugyanis „igazi", kivonatot is tartalmazó bibliográfiai adatbázis lesz -, ha nem, akkor a projekt aligha számíthat átütő sikerre. A régi dokumentumállományokat tároló hivatalok szembekerülhetnek azzal a problémával, hogy rövid időn belül éppen a hatalmas emberi munkával létrehozott és óriási helyigényű, osztályozott gyűjteményeik avulnak el erkölcsileg. A program igazi haszonélvezői azok a hivatalok lesznek, ahol az erőforrások a régi gyűjtemények átosztályozására nem voltak elegendők. 39
